Mit kell fizetni egy 18 éves szűzlánynak a rakkai rabszolgapiacon? Miért drágább egy 12 éves? Ha ráun a gazda, mennyiért adhatja tovább az Iszlám Állam egyik katonai táborában? Mi a tarifája az embercsempésznek, hogy biztonságos területre juttassa?
Egy-egy arculcsapással érnek fel azok a kérdések, amelyeket a Szindzsár-hegység lábánál fekvő kis falujából szexrabszolgának elhurcolt jazídi lány, Farída Khalaf visszaemlékezése felvet. Bár végig tudni, a történet „jól” végződik, hiszen a lány egy német újságíró segítségével megírhatta a könyvet, olvasás közben egy pillanatig nem érzünk megkönnyebbülést.
Az elbeszélést áthatja a kétely: ezeknél a borzalmaknál nem lenne jobb a halál? A maga 18 évével Farída is erre a következtetésre jut. Többször is öngyilkosságot kísérel meg, narancslevesüveggel, kábellel, bármivel, ami a keze ügyébe akad. De a körülmények szerencsés vagy szerencsétlen – döntse el mindenki maga – összjátéka következtében túléli. Így miután felépül a büntetésül kapott kegyetlen verésekből, minden energiáját a szökés megszervezésébe fekteti.
Farída elszántsága és küzdelme egy újabb talányt feszeget: nem lenne jobb behódolni? Hiszen sok társa inkább tetteti, hogy áttért a muszlim hitre, mert így jobb élet vár rájuk. Nem kell újabb és újabb adásvételektől rettegniük, és katonai konténerekben éhezniük-nyomorogniuk.
A jazídi lány kitart vallása és szabadsága mellett, és végül néhány társával együtt el tud menekülni. De amint visszakerül egy jazídiknak fenntartott menekülttáborba, egy, az eddigieknél is kegyetlenebb kérdéssel szembesül: hogyan illeszkedjen vissza a konzervatív közösségbe annak a bélyegével a homlokán, hogy az Iszlám Állam rabszolgája volt? Nehéz abbahagyni az olvasást, ha egyszer belekezdünk Farída történetébe.
Még nehezebb elaludni, ha egyszer befejeztük.
(Farída Khalaf – Andrea C. Hoffmann: Az Iszlám Állam rabszolgája voltam – Farída szökése. Libri, 2016. Ford. Malyáta Eszter, 272 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!