Bartis Attila színműve bár az igazság körül forog, csak traumákat és túlhajtott sorsdrámákat mutat. Még akkor is sok a tragikus elemből, ha előadáson belüli színházat, drámán belüli drámát látunk, aminek épp próbáiba nyerhetünk bepillantást. Persze – ahogy mondják – nem is azért születik ez az előadás, hogy „Kovácsék” jól szórakozzanak. Kimódoltan sok van itt a súlyos titkokból.
A kapott információkból, vallomásokból pedig nem tud megformálódni bennünk, nézőkben az a bizonyos igazság a szereplőkkel és bűnösségükkel kapcsolatban. Pedig ez a dráma és előadás leginkább arról szól – amit hősén keresztül ki is mond –: amíg nem történik meg a múlt feltárása, nem lehet tiszta jelent sem építeni, a múlt tovább tart, és jókora szószban vagyunk. Mivelhogy maga a kor kényszeríti rá az egykori besúgókra az álszent képmutatást. Hovatovább továbbra is zsarolhatóvá teszi őket, most már épp bűnös múltjuk miatt.
De hát persze az igazság mindig az egyes emberben van. Teszünk a másik igazságára, csak a saját igazságunk létezik számunkra, még ha úgy is teszünk, mintha ez nem így lenne – vallja a darabbeli rendező és a rendező rendezője, Szikszai Rémusz.
Ezzel együtt is erős hiányérzetet kelt, hogy tisztázatlan: a főhős (Hevér Gábor) csupán egy megzsarolt szerencsétlen-e, aki maga is áldozat, vagy egy féreg, aki ambíciói érdekében kész elárulni még a barátait is?
Nem tesz jót a drámának az sem, hogy előre leleplezik a főhős bűnét. Saját története innentől befagy, és nem is igen árnyalódik. A hibák ellenére a felvetett gondolatok még így is izgalmasak tudnak lenni, kár, hogy azok nincsenek igazán kibontva, maximum túlmagyarázva.
(A Möbius-szalagot például még prezentálják is a számunkra.)
A színészekre azonban nem lehet panasz, főleg Herczeg Adrienn drámai ereje lehengerlő most is. Nem az ő saruk, hogy az előadás bár kíméletlen, mégsem felkavaró.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!