A szerelem nem csak felemelő vagy szívfacsaró lehet, de szemkápráztató is – ezt bizonyítja a Kieselbach Galéria kiállítása, ahol festményeiken keresztül tárul elénk jelentős, 20. századi művészeink szerelmi élete. Meleg családi fészket teremtő feleségként, csábító szeretőként vagy éppen inspiráló alkotótársként, a kiállított festők életében és művészetében hatalmas szerepet játszottak a nők.

Akárhogyan is próbálnánk tagadni a kíváncsiságunkat, és a festményeket a maguk pőre fizikai valóságában nézni, kétségtelen tény, hogy sokkal izgalmasabbak a kedvesekről készült portrék és más, hétköznapi témákat megörökítő képek, ha ismerjük a rajtuk szereplők magánéletét. A kiállítás pedig igyekszik kielégíteni az ilyen irányú érdeklődést: a kiírásokból minden művész esetében megismerhetjük a festmények mögötti szerelmi történetet. Olyan remekművek hátterét ismerhetjük így meg, mint Csontváry A szerelmesek találkozása című műve, de helyet kap a kiállításon Márffy Ödön leghíresebb portréja Csinszkáról.

Szövevényes szerelmi életek tárulnak elénk, például Rippl-Rónai József életének két nagy múzsája is: felesége, a nem túl vonzó, francia származású Lazarine Baudrion, majd az életébe később berobbanó, nála jóval fiatalabb pincérlány, Bányai Elza, vagyis Zorka, akiről számtalan portré készült titkos kapcsolatuk során. Más típusú inspirációt jelentett Vaszary János számára felesége, Rosenbach Mária, aki hűséges és támogató társként egyengette férje karrierjét. A legmegrázóbb történet talán az Anna Margit és Ámos Imre festőházaspáré, akiket a háború választott el végleg: a férj 14 hónapig tartó oroszországi munkaszolgálat után még hazatért, de a második, türingiai munkaszolgálatról már nem. A pár festményein a mély szeretet és intimitás figyelhető meg, de az is, hogyan hatottak egymás művészetére.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!