Pintér Béla: Szívszakadtig, Szkéné Színház
Keresztül-kasul szövi, furmányosan csűri-csavarja legújabb történetét Pintér Béla. Egy fiatal lány szívátültetése a kiindulópont. Banális és meglepő, tragikus és komikus olyan színpompásan elegyedik drámájában, ahogy nem sokaknál.
Éppígy figurái is egyszerre sztereotipek és annak ellene menők, aprólékosan, szinte naturalistán kidolgozottak és túlzón elnagyoltak. Ezt a mixet dramaturgiában, figuraalkotásban, játékstílusban talán Pintér tudja a legsajátosabban kikeverni.
Mostani drámájában a klasszikus drámaformát idézi meg prológgal, epilógussal. A kettő között pedig mindenki megkapja élcesen a magáét. Az egészségügy korrupt orvosaival, a Facebook-nemzedék, a liberális, aki sokszor csak a szavak szintjén toleráns. Egy szó mint száz, Pintérék mindenkit lelepleznek, és igazolják, nem olyan egyszerű a képlet – mármint a mindennapok és a hétköznapi ember szintjén –, mint ahogy azt szeretnénk gondolni. Rendre kibújik a szög a zsákból, és ahogy mondani szokás: lakva ismeri meg az ember a másikat.
Mindeközben Pintér Béla maga is példát mutat és messzire elkerüli a látszattoleranciát. Drámájában a fogyatékos és sötétbőrű nem veszélytelen, a konyhanácit vajszívűvé főzheti egy „migráns” zabigyerek, a liget- és emberjogi védőből előtörhet az önérdek. Thuróczy Szabolcs kifejezetten megkapón ábrázolja a színeváltozást. Pintér pedig nyitva hagyja a véget, a megbocsátás lehetősége felé.
Az MLSZ viszont már nem a Magyar Labdarugó-szövetség rövidítése, hanem a Mindent Látó Szemé. Beláthatunk a haldokló betegágyába, családi otthon kulisszatitkaiba és szennyesébe. Olykor épp szeretteink szolgáltatnak ki bennünket a nyilvánosságnak és csinálnak belőlünk bulvárhírt a közösségi hálón.
A Szívszakadtig nemcsupán szatirikus és humoros előadás, de drámai erővel is bír. Így látjuk, Stefanovics Angéla milyen figyelemre méltó tragikává nőtte ki magát, miközben fanyar nyersességet is hordoz színpadi jelenléte. Enyedi Éva kritikai érzéke nemcsak történetformálóként (dramaturg) működik pompásan. Szabó Zoltán mellőzött szerelmesként állja a sarat. Friedenthal Zoltán pedig fürdőzik kettős szerepében, és mi is az ő játékában.
Pintér Béla ismét erősen kritikus és önkritikus drámát alkotott. Sokaknak ez valószínűleg nem fog tetszeni. És habár a mi szívünk nem szakad meg, a túlságosan közönségkiszolgáló A bajnok és a kevésbé sikerült Fácántánc után ismét egy nagyszerű előadás született Pintéréktől.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!