„Tök jól csinálod! Megtennéd, hogy kiállsz az osztály elé, hogy mindenki lássa?” – erre kért az általános iskola negyedik osztályában az ének-zene tanárom, amikor a hasi légzést próbálta megtanítani. A tanár bácsi óriási, göndör hajával, magas, vékony termetével, vicces, sietős lépteivel, lezser cuccaival kirítt a tanári karból. Gyakran dudorászott a folyosón, halkan, de gyakran fel is emelte a hangját – és nem csak éneklés céljából. Menőnek tartottuk, amikor megtudtuk, hogy egy zenekarban gitározik, esténként próbára és koncertekre jár. Három évig tanított csak abban a XII. kerületi általános iskolában, ahol megismerkedtünk.
Bő tíz év telt el, mikor újra találkoztam a nevével. A Moszkva tér című film stáblistáján. Majd egyre többször láttam ugyanilyen „szerepben” például a Hukkle, a Szezon, a Rengeteg, a Taxidermia, a Türelem, a Final Cut, a Szerelempatak vagy éppen a Szabadesés című mozik végén. Ott futott a képernyőn: hangmérnök Zányi Tamás. Aki múlt héten Cannes-ban a negyedik díjat (Vulcan-díj a technikai megvalósításért) is bezsebelte a Saul fia című film számára.
„Emlékszem rád” – mondta a telefonban. „Zseniális iskola volt, de nagyon nehéz volt mindennap reggel nyolctól délutánig nyomni az énekórát, sok volt a kötöttség, a hatodik óra végén már hangom is alig volt. Így aztán időnként elszakadt a cérna, amit utólag nagyon sajnálok, és ilyesmit ma már nem tennék” – szabadkozik Zányi Tamás, miközben már később a hangstúdiójába kísér. A tanári évek után a színművészeti, akkor még főiskola, hangmester szakát végezte el és elkezdett filmekkel foglalkozni.
„A hangmesteri szakmához nagyon jól jött az ének-zene tanár múlt. Jól tudom, mi a határidő, a pontosság, és ha meló van, akkor nyomni kell, még ha művészet, akkor is. Fejben gitározás helyett csináljuk, ezt szoktam mondani a kollégáknak is.”
Hosszú évekig kijárt a forgatásokra, ma már inkább a stúdióban az utómunkát irányítja, sound designnal foglalkozik és összerakja a teljes film hanganyagát. Van olyan hang, ami a helyszínről jön, például a párbeszédek, a többit fel kell venni külön vagy egy saját, 1,5 terrabájtos hangadatbázisból választanak zajokat, hangokat, zörejeket. Ha nincs megfelelő, akkor az erre szakosodott cégektől beszerzik. „Van saját szamárvontatású szekér hangom, amit Ozorán vettem fel a Hukkle forgatásán 2001-ben” – mondja nevetve.
Zányi Tamást kicsit zavarja a mostani médiahadjárat, nem az ő világa. Eddig már három olyan film járt Cannes-ban, amelynek ő volt a hangmérnöke, de sosem ment el a filmfesztiválra. „Nevetségesnek tartottam, de most kipróbáltam, és nem is olyan rossz, mint gondoltam, megvan a maga bája. Vettem egy szmokingot, poénból belefért. Persze nagy büszkeség, nemcsak nekem, a magyar film- és hangszakmának is. Jó látni, hogy a wikipédián a Vulcan-díj szócikknél én vagyok legfölül és igen előkelő társaság van alattam” – teszi hozzá.
S hogy mi lehetett a siker titka? „Ebben a filmben összeadódott a remek rendezői és képi koncepció, a kiváló díszlet, a csodás színészek. Én a képekhez készítem a hangot, sokszor némán nézem és próbálom megérezni a dinamikáját.”
A Saul fia egyik „vizes” jeleneténél a kamera egy motoros tutajon volt, tehát nem volt használható hang. Ezért a főszereplő, Röhrig Géza bement a hangstúdióba, „leprüszkölte, lelihegte a szöveget, én a kádban felvettem hozzá vizes hangokat és összeraktuk. Aztán három és fél napig csak a lépéseket vettük fel: köves talaj, beton, nyikorgó parketta, jöttek a különböző cipők a Mafilm raktárából és akkor itt lelépkedtük.” A síró, jajgató, üvöltő tömeg hangja egy részét profi szinkronszínészek csinálták, de a szereplő színészek is besegítettek, az egyik jelenetben a rendező, Nemes Jeles László jajgatása is hallatszik.
Zányi Tamás mindig rohan. Kislánya, a 15 hónapos Maya miatt most pláne. „Tündéri, imádom, reggel együtt ébredünk, először nekem főzünk kávét, utána kicseréljük neki a pelust.” Az otthoni énektanítás csak később kezdődik.
A Saul fiában 250 hangsáv van, a krematórium morajló hangja 10 sáv montázsából áll.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
