Ahol gyilkolni kell a boldogulásért

A nyomor a bűn felé sodorhat, ám a pénz megtartása és gyarapítása még inkább. Tolsztoj bírósági per ihletett történetében ölnek, hogy gazdaggá legyenek, és ölnek, hogy el ne veszítsék azt. És az ember apránként megszokja a bűnt, megtanul együtt élni vele.

A környezet meg némán asszisztál mindehhez. Így lassanként szépen megnyugszik mindenki. Pontosabban majd’ mindenki, mert azért van, aki mégsem tud megbirkózni a bűntudattal.

Mélyen moralista Tolsztoj drámája és mélyen moralista Alföldi Róbert rendezése, mely egy istent felejtő világot mutat. Isten-pénz vonulatában fut a történet, s e két pont között van kifeszítve az ember.

A tér nemcsak szándékoltan szegényesen szedett-vedett, de reménytelenül kaotikus is. Hiába egy dunyhákkal teli békés zug a sarokban, mintegy menedékként, ide a gyerek és az öreg jut csak el. Ráadásul mindnyájunk feje felett ott lebeg vészjóslón (egy fekete fólia képében)a sötétség. (Díszlet: Zöldy Z. Gergely.)

Négy oldalról üljük körbe ezt a teret, miközben mi is fényben vagyunk. Valamennyiünk tekintetétől övezve uralkodhat itt a sötétség és a bűn „fényes nappal”. A történet a mi hangsúlyos jelenlétünk keretébe kerül. Kell ez nagyon, mint ahogy a „mind egyformák (ti. esendők, bűnbe esők) vagyunk, még ha másképp nézünk is ki” folyamatos mementója és konkrétuma szintén kell a véghez.

Alföldi új korszakát éli – utóbbi rendezéseiben minimalista, visszafogott, szinte eszköztelen. Provokatív most is, csak épp már nem mikéntjével provokál. Az emberre és történetére csupaszítja színházát, és morális érzékünket igyekszik fel- és megpiszkálni. Teatralitás, formabontás helyett pedig a színészi erőre épít. A színészek – Illyés Róbert, Spolarics Andrea, Brasch Bence e. h., Balsai Móni, Bohóczky Sára, Páder Petra, Bregyán Péter és Székely B. Miklós – itt mind, kis és nagy szerepben egyaránt rendkívüli drámai erővel teremtik elénk ezt a veszett mocskos világot, ahol gyilkolni kell a boldogulásért.

E Tolsztoj-rendezés így: akár egy visszájára fordított ikonosztáz. Arról elmélkedtet, mit kezdjünk a bűnnel. Magunkra maradjunk-e vétkeinkkel, mulasztásainkkal, bízva benne, hogy idővel elcsitul bennünk és „megúszhatjuk”? Vagy szembemenve a világgal, amely kimondatlanul szemet huny ezek felett, valljunk színt és kérjünk bocsánatot. Tolsztoj utóbbira buzdít.

Alföldi állásfoglalása is: ez lehet az első lépés a megtisztulás felé, így, aki nyilvánosan megteszi azt, kijár neki a kegyelem.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!