Nem szívesen írom le valamiről, hogy az év „leg”-je, meg kevésbé, hogy legilyenebbje vagy legolyanabbja, mert „legnek” lenni, objektív hangzása ellenére, az egyik legszubjektívabb dolog a világon – ami bizonyos nézőpontból a legjobb, az egy másikból maga a megtestesült középszer.
Az Andrei Şerban-féle Angyalok Amerikában című darab például, melyet idén ősszel mutatott be a Nemzeti Színház, az évad egyik legbotrányosabbnak kikiáltott előadása, tele trágársággal és AIDS-es betegek naturális szenvedéstörténeteivel, ugyanakkor az ominózus igazgatóvál(asz)tás óta sírva, álló tapsvihar közepette, egyfajta mementóként üdvözli a közönség. Persze, ezzel nem azt akartam mondani, hogy az Angyalok Amerikában amúgy nem fért volna bele egy az év színielőadásait rangsoroló listába, csupán arra utaltam, hogy sokszor a „körülmények” alakulása is beleszól a „legek” szempontrendszerebe.
A drámairodalom és a színjátszás abszolút értelembe vett művészi mezsgyéjén maradva, az év talán egyik legjobban tetsző, szakmailag és a közönség által is egyként elismert előadása Székely Csaba öngyilkos és alkoholista székely bányászokról szóló tragikomikus alkotása, a Bányavirág. A darab tavaly a POSZT-on felolvasó színházi formában már elnyerte a Színházi Dramaturgok Céhének Vilmos-díját, idén pedig a belőle készült egyik produkciót, a marosvásárhelyi Yorick Studio és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának koprodukcióját választotta a verseny legjobbjának a szakmai zsűri. Szinten nagy sikerrel fut a Mohácsi János rendezte szombathelyi Szentivánéji álom (az idei POSZT közönségdíjasa), melynek érdekessége, hogy nem a hagyományos Shakespeare-műből készült. A Színházi Kritikusok Céhe szerint az év legjobb előadása a Katona József Színház A mi osztályunk című, a 20. század borzalmait lengyel és zsidó diákok személyes beszámolói alapján boncolgató produkciója, melyről a darab rendezője, Máté Gábor az elismerés ellenére a következőképp nyilatkozott: „arra számítottam, hogy az előadás nagyobb társadalmi vitát generál a Magyarországon és Közép-Európában történtekről és a mai helyzetről.”
A zenés előadások közül talán a székesfehérvári Vörösmarty Színház Csárdáskirálynőjéről (A csárdáskirálynő, avagy 1916) lelkendezett legtöbbet a szakma és a közönség, melyet Mohácsi János öltöztetett új, I. világháborús köntösbe, a legjobb független színházi előadásnak pedig több fórumon is a Pintér Béla és Társulata Kaisers TV, Ungarn című produkcióját kiáltották ki. Főhőse, bizonyos Baraznay Amália, az 1848-as császári televízió tudósítójaként mesél a schwechati csata „győzelméről”, valamint mártírnak hitt apja, a „Sukorói Oroszlán” magyaros, ma is aktuális svindlijeiről. A Vidéki Színházak Fesztiválján a POSZT-díjas Moliére-darab, a román Silviu Purcarete debreceni rendezése, a Scapin, a szemfényvesztő aratott nagy sikert, a gyerek- és ifjúsági előadások közül pedig a Studio „K” Marc Chagall kepeinek ihleteséből született élőzenés, babos mesejátéka, a Szamár a torony tetején áll az idei népszerűségi lista élén.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!