Mi jut arról a szóról eszünkbe, hogy zsidó? A zsidósággal kapcsolatos közhelyeket járja körül a Gólem Színház legújabb előadása, Vinnai András Lefitymálva című darabja a Sanyi és Aranka Színházban. A merész és önkritikus darab a megkövesedett társadalmi mintákat vizsgálja zsidó részről csakúgy, mint „goj” oldalról.
A két gázszerelő indítóbeszélgetése az előadás legfrappánsabb pontja, hiszen Anti mindent elkövet, hogy megfeleljen a politikai korrektségnek, és éppen ezáltal lepleződik le. A politikai korrektség a létező legnagyobb elkenés, mert ahelyett, hogy néven nevezné a dolgokat, finomkodni akar, amitől eleve kínos érzés alakul ki mindkét beszélgető félben.
Afféle elfojtott agresszió – a finomkodással jelzem, hogy ugyan távol állnak tőlem az előítéletek, de szigorúan elhatárolom magamat az adott etnikumtól. Az elhatárolódás pedig az előítélet melegágya. Ebben az esetben ugyanis el kell döntenem saját etnikai hovatartozásomat, és már nem azt mondom, hogy ő más, mint én, hanem azt, hogy más, mint mi. Innen aztán rövid út vezet a szem-, bőr- és hajszínhatározó táblácskákig…
Az előadás ereje abban rejlik, hogy mindenféle előítéletet végigjár, a saját magánéletében kudarcot valló, megkeseredett férfi bűnbak-keresésétől az összeesküvés-elméleteken át a zsidó holokausztparanoiáig. A ritmus azonban helyenként meg-megbicsaklik: a vidám és könnyed humorú urbánjelenetek utáni talkshow hosszúra nyúlik, a szürreális utópia pedig egyenetlen, amitől az ironikus provokáció kissé alábbhagy.
A színészeknek viszont ez sem jelent problémát: bravúrosan bújnak egyik identitásból a másikba, egyedül Anti (Bánki Gergő) személye változatlan. Nem úgy a személyisége. Elnyomott előítéletei egy ponton kitörnek, és ádáz fajgyűlölő válik belőle. Mindezt azonban úgy teszi, hogy egy pillanatra sem veszti el a néző szimpátiáját.
Lukáts Andor az ellenkezője: akár zsidót, akár fajvédőt játszik, a legszélsőségesebb eszméket vallja, amelyek sajnos egyáltalán nem tűnnek karikatúrának. Nagy Mari bármelyik oldalon álljon is, gondoskodó asszony, aki a férfiak világát kineveti. Huzella Júlia és Schmied Zoltán megpróbál békíteni és közmegegyezést keres, de hiába az észérvek… a kommunikáció nem indul el.
Az előadás elindíthat valamiféle társadalmi beszédet, legalábbis Borgula András rendező szándéka szerint.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
