A színészek a gyertyákat sem kedvelik, mert a jelmezek és a festett díszletek könnyen lángra kaphatnak. Három gyertyát meggyújtani azonban szigorúan tilos, mert – egy ősi angolszász babona szerint –, aki mellett először leég a gyertya, az a közeljövőben megházasodik vagy meghal. Van, aki számára mindkettő félelmetes.
A színpadon kötögetni sem szabad (már ha ez bárkinek valaha is eszébe jutott), mert a földre ejtett tű másnap beleállhat valakinek a lábába vagy elszakíthatja a jelmezét. Tű nélkül természetesen megengedett.
Vaszary Piri minden premier előtt vadul kötött, persze nem a színpadon. Úgy tartotta, hogyha megszúrja magát, sikerre számíthat.
Páger Antal pedig aranygyűszűt húzott a kisujjára premier előtt. Állítólag egyszer izgalmában elejtette, és sehol sem találta. Végül az öltöztető gyűszűjét kellett kölcsönkérnie.
A készülődés véget ért, kezdődhet az előadás.
Biztos bukásba kergetjük a színészt, ha az előadás előtt virággal kedveskedünk neki, utána viszont melegen ajánlott, hiszen növeljük vele az önbizalmát.
Ha sok sikert kívánunk neki, azzal elátkozzuk, ezért inkább a „kéz és lábtörést” vagy az „egy kalappal” formulát használjuk – hogy mi legyen a kalapban, azt az olvasók élénk képzeletére bízom. A kéz- és lábtörés néha sajnos eredeti értelmében is bekövetkezik, ezért táncosoknak ne kívánjuk, de a kalap tartalmába ritkán lépnek bele a színpadon.
Szép angolszász hagyomány, hogy a darabtemetésre a rendező temetőből lopott csokrokkal kedveskedik az alkotóknak. Ez a tradíció azokból az időkből származik, amikor a színházi emberek pénztárcájából nem futotta másra. Ha tényleg ez a szokás alapja, nemsokára Magyarországon is meghonosodik.
Nem szabad a függöny mögül kukkolni a közönséget, mert ha a színész meglátja a barátait, családtagjait vagy a kritikusokat – őket pedig nem nehéz, hiszen többnyire a negyedik, ötödik sorban ülnek –, idegességében még a szöveget is elfelejti.
Ugyanezért tilos ismerősnek látótávolságon belül ülnie premieren. Később azonban a leselkedés kitűnő plusz játékra adhat alkalmat.
Amerikában a premier előtt gyakran virágszirmokat dörzsölnek kabalából. Talán, mert a tenyér utána nem izzad annyira.
Ellenben minden megérintett díszletelem ragadni fog.
Néhány színész azt kéri, köpjék le a premier előtt, vagy fohászkodik és megcsavarja az ügyelő kabátgombját. Másokba bele kell csípni.
Valószínűleg, hogy felébredjenek…
A siker jele, ha valaki elbotlik az első belépéskor. Angliában színházakban ehhez még egy hiedelem kapcsolódik: ha ilyenkor egy színésznő rálép a ruhaszegélyére, felemeli, és megcsókolja, hogy kiengesztelje a tündéreket, akikre rátaposott.
A pesti Vidám Színpadon szokás volt, hogy a színpadra kilépő hölgy hátsójára egy férfi kolléga könnyedén rápaskolt.
Az anyagi sikert sem adják ingyen, ezért tilos ingyenjeggyel érkező nézőt engedni be először a terembe, különben a produkció megbukik. Az amerikai zenés színházakban ugyanez érvényes a nőkre is.
Ennek az a kínai mondás lehet az alapja, hogy akik ingyenjeggyel mennek színházba, azok a legkritikusabbak.
Ha minden elővigyázatosságot betartottak, és az előadást zavartalanul megtartották, már csak arra kell ügyelni, hogy a színészek egyenes lábbal hajoljanak meg. A régi időkben ugyanis ilyenkor a közönség pénzt dobált a színpadra. Egyenes lábbal pedig könnyebb felszedni.
Miután mindenki hazament, az üres színházat elsötétítik. Ilyenkor egy szellem (gyakran egy régi színészé) befészkelheti magát a falak közé. Hogy ezt megelőzzék, egyetlen lámpát égve hagynak a színpadon. Így a színház soha nem lesz teljesen üres. Nem ismerték ezt a szokást a párizsi Operaház igazgatói, be is költözött a fantom…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
