„Érd és Martonvásár, Gyúró, Kápolnásnyék felé, elég, az úton a tábla több mint sok, hány j-vel írják, hogy Siófok”… (Gesztiék 18 évvel ezelőtt sejthették, hogy a helyesírás csúcsprobléma lesz.) Szerda reggel 9-kor az M7-esen a borult ég és a kamionosok kerülgetése okozta a legnagyobb izgalmat. Siófok az első állomás. A parkolóban csak a mi autónk szomorkodik.
Amíg a szem ellát új lakóparkok, társasházak őrzik a partot. Többnyire még nyaralóra várnak, minden tábla a kiadásukra buzdít: „jössz napozni?, örökpanorámás, azonnal beköltözhető lakások”. Előszezoni takarítás, útépítés, virágültetés… Egy-egy fürdőruhaárus már kinyitott, vevőjük még nem akadt. A szabadstrandon sincs nagy élet. A jégkrémszállítmány velünk együtt érkezik, 150 Ft egy gombóc fagyi. A lángos és a hekk már sül: utóbbinak 10 dekája 380 Ft, a sajtos-tejfölös hungarikum 500 Ft, a gyros 850-be kerül, egy fél grillcsirke hasábburgonyával 1100 Ft. Szerencsére még nem vagyunk éhesek. A sörözőben három horvát fiú üldögél. Egy hétre jöttek „zimmer feriékhez”, nem bánják, hogy nincs tömeg. Egy platán alatt egy pár szeretgeti egymást, egyelőre még hosszú nadrágban. A parton kocognak, egy stég lépcsőjén rövid nadrágos bácsi olvas, fehér lábát lógatja a vízbe, ami nekem túl hideg. Végre valami nosztalgia: megérkeznek a kacsák és a hattyúk, a nádashoz közelítve pedig megcsap a gyerekkoromból ismert iszap szaga. A vízibicikli-kölcsönző is a helyén, de még nincs dolga, ahogyan a kiscsúszda sem üzemel.
Ember a vízben! Vakmerő diákok fürdenek, labdáznak és csapnak nyaraláshoz illő ricsajt.
– Bandi bácsi, miért nem tetszik bejönni?
– Nincs az a hőérzetem – bújik ki a feladat alól.
– Benne lesztek a tv-ben! – kiabálja a vízben lévőknek az egyik lány, meglátva a fotóskollégát.
Csak a WC ingyenes – áll a felirat a kőépületen, amit éppen takarítanak. A parton sétálva kopott oktatótábla magyarázza el, hogyan szabad és tilos fürdeni és mit jelentenek a viharjelző különböző fokozatai. Elmerészkedünk a híres siófoki Petőfi sétányhoz.
A Coke Clubként ismert helyen hatalmas Pepsi tábla fogad és valamivel nagyobb mozgás. Német turisták vásárolgatnak, van forgalma a büféknek is, de a játékterem üres és a legtöbb bár is zárva. A strandbelépő 700 Ft, 16 óra után félárú. A pénztáros szerint biztosan nem adtak ma el 100 jegyet. Bár ez is túlzásnak tűnik. A kerítésen benézve, egy lelket sem látunk.
Zamárdiban két fürdőző családdal találkozunk és két helyi néni sem riad meg a víztől. – Halljam ám a csobbanást! – biztatják egymást. Ebédidő lévén ráfanyalodunk egy-egy lángosra és fél liter üdítőre, mindez fejenként 900 Ft-ba kerül. Arrébb lánycsoport fotózkodik nagy hanggal: – Mondd, hogy Malév! – kiabálják kórusban. Stewardessek, egy napra jöttek strandolni.
Hazafelé beugrunk Agárdra. Tűz a nap, a szabadstrandtól 400 méterre a fizetős (600 Ft a felnőtt jegy, délután csak a fele, a helyieknek kedvezmény és bérlet is van), ahova a pénztáros szerint három házaspár és egy 20 fős iskolai csoport vett ma jegyet. – Jövő héttől lesz itt élet! – kiabálja utánam. A Velencei-tóban több tucatnyian fürdenek, a sör és a virsli is fogy a büfében. S ahogyan rendeltük: csak akkor kezd esni az eső, amikor már az autópályán Budapest felé tartunk.
Az ország természetes vizű strandjai közül a legtöbb kiváló vízminőségű strand a Balatonnál van, ahol a fürdőhelyek nagy része kiváló, és a többi is legalább jó minősítést kapott – tudatta az Országos Tisztiorvosi Hivatal. Magyarországon összesen 255 szabadvízi fürdőhely van, ebből várhatóan 235 üzemelhet az idei szezonban. Közülük 172 kiváló, 34 jó, 10 pedig tűrhető minősítést kapott. Tizenkét helyen „kifogásolt” volt a vízminőség, további hét ellenőrzése még folyamatban van. Az elvárások között szerepel, hogy legyen elég zuhanyzó, biztosítsanak ivóvizet és lenni kell pihenésre alkalmas területnek is. Több mint ötszáz ember befogadására alkalmas strandon a fürdőzőkre úszómesternek kell felügyelnie.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
