Daróczy egy fővárosi uszodában volt úszómester. Már negyvenéves elmúlt, amikor véletlenül összehangolt mozdulatok sorozatának köszönhetően megtanult úszni egy termálmedencében, de attól a naptól kezdve az úszás szerelmese lett. Mikor a rendszerváltás idején megszűnt a munkahelye, egyértelmű volt számára, hogy nem marad a vasasszakmában, hanem az úszással, a vízzel akar foglalkozni.
A gyerekei középiskolások voltak, mikor az úszás szerelmese lett, őket már nem bírta rávenni a vízi életre, sőt mindketten azt gondolták róla, ez valami trauma lehet az elvesztett állás miatt. Ki hallott már olyat, hogy valaki vasról vízre váltson? A fia végül fogtechnikus lett, a lánya pedig ügynökösködött egy ingatlankereskedő cégnél.
Amikor az unokája, Dani megszületett, elhatározta, ha törik, ha szakad, úszót farag belőle.
A lánya nem kifejezetten örült a fater tervének, sokat veszekedtek miatta.
Az én gyerekemet nem fogod semmiféle versenyistállóba zárni, hogy aztán bohóckodjon a porondon mások szórakoztatására, mondta Nóra.
Félreérted, nem erről van szó, magyarázta Daróczy, az úszás életforma, olyan embert nevel a gyerekből, amire más nem képes. Aki a vízben úszik, az az életben is úszik. Rendbe teszi fejben a dolgokat.
Apa, el a kezekkel Danitól!
És ez már ultimátumnak hangzott. Daróczy meghajolt a lánya akarata előtt. Mindazonáltal akárhányszor a gyerekre nézett, vagy csak eszébe jutott, ellenállhatatlan kísértést érzett, hogy magával vigye a fiút az uszodába, és átadja a tudományát. De nem tette.
Egy nyáron közösen nyaralt a nagy család a Balatonon. Először volt együtt nagyapa és unoka vízközelben. Dani talán hároméves lehetett.
Tíz napra utaztak Balatonszárszóra, egy közepes méretű apartmant béreltek. Daróczy felesége mindennap főzött a családnak, neki nem volt valami nagy nyaralás. Daróczy pedig amikor csak tehette, úszott és napozott.
Daróczy lánya nem tudta, inkább csak sejtette, hogy az apja nem tett le a tervéről, mert nem olyan embernek ismerte – az úszás személyiségfejlesztő hatása ellenére –, akit meg lehet győzni.
Egy délután, mikor a part menti árnyasban kártyáztak, váratlanul megszólalt a lánya.
Na, jó, fater, menjetek!
Hová, értetlenkedett Daróczy.
A vízbe. Tanítsd meg úszni!
Én, kislányom? Kértelek szép szóval, akkor nem lehetett. Mi változott azóta?
Nem tudom, felelte a lánya, Nóra. Végül is, az unokád, nem szeretném, ha valami összekuszálódna köztetek.
Ebéd után volt, Dani fehér lepedőbe csavarva aludt. Apró hangya mászkált a lábfején, de nem ébredt föl rá.
Daróczy megkeverte a paklit, de nem osztott, letette a lapokat. Fölállt, elindult a víz felé.
Majd szólj, mondta, ha fölébredt.
Abban az évben nagyon alacsonyan állt a vízszint, szárazság volt egész nyáron. Legalább kétszáz métert kellett gyalogolnia, mire úgy tudott tempózni, hogy nem érte a keze a víztől átmelegedett homokot. Csak egyszer emelte ki a fejét a vízből, hogy megnézze, van-e előtte valaki. Aztán elmaradt mögötte a zsibongó part, a nyaralók, a lángos- és kolbászillat. Befelé úszott, a víz foltokban hideg volt, aztán egy-egy melegáramlat következett. Daróczy úgy szelte a vizet, mint egy torpedó. A gyorsúszás légzéstempói közben csak a testére figyelt, ahogy megnyúltak az izmok, és minden porcikája a test propellerjét szolgálta. Aztán megállt, úgy sejtette, már elérte a hajóútvonalak magasságát. Egy vonat futott a parton, nem hallotta a zaját. Makett, gondolta. Megnézte a viharjelzőt, nem villogott, alapon állt. Egyedül volt, ő és a víz, ő és a Balaton. Határtalan tágasságot érzett, összehasonlíthatatlan az úszómedencével. Fölfeküdt a vízre, ami acélkék tükörként csillogott körülötte. Az északi part hullámzó vonulatait nézte, aztán a szikrázó nap elvakította egy pillanatra. Nem messze tőle balin rabolt, a sérült küszökre lecsaptak a fönt keringő sirályok. Augusztus közepe volt. Hamarosan ősz lesz, gondolta, és egészen közel érezte magához az eget, a felhők mozdulatlan foltjait. Megfordult, ráhasalt a vízre, elindult a part felé. Útközben néhányszor átváltott hátúszásra, hogy az ég magasságát lássa, mintha takaróként húzta volna magára.
A parton Danika már ébren volt, egyik kezében főtt kukorica, a másikban jégkrém. Nóra elnyomta a cigarettát, megigazította a bikini vállpántját.
Mehettek, mondta Nóra.
Daróczy elterült a pokrócon, fölkönyökölt. A kisfiút nézte, a fehér bőrét, a barnán csillogó szemeket. És csak ennyit mondott:
Majd máskor!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!