Domonkos Lajos elhatározta, hogy körbebiciklizi a Balatont. Először úgy volt, hogy a felesége is vele megy, de az indulás előtt három nappal olyan szerencsétlenül pikkelyezte a keszeget, hogy fölhasította a tenyerét. Lajos fél napon keresztül mérgelődött, hogy mióta tervezik már, és most tessék, fújhatják az egészet.
Lajos felesége, Aranka, belátva, hogy a tenyérhasításnál egy császármetszés is megbocsáthatóbb volna, azt mondta Lajosnak, ha már ennyire beledurálta magát, akkor induljon el egyedül.
Lajos csípőből válaszolt: Eszemben sincs! Egyedül unalmas. Nincs kivel megbeszélni még a defektet se.
Viszed a fényképezőgépet, és itthon majd mindent elmesélsz!
Tudtam, hogy nem kellett volna esőben keszegeznem, összegezte Lajos, és hajthatatlan volt.
Hát jó, hagyta rá a felesége, és a lelke mélyén örült, hogy Lajos nem indul el egyedül.
Lajos tanár volt, nyugdíj előtt állt, a felesége egy kis virágüzletet tartott fenn, ahol Lajos is sokat besegített. Gyerekük nem született, mert a felesége egy rutinvizsgálaton elkapott valami csúnya gombafertőzés, amit félrekezeltek, és a családtervezés egy szempillantás alatt köddé vált előttük. Ennek ellenére, vagy tán éppen ezért olyannyira kötődtek egymáshoz, hogy két napnál több időt nem töltöttek külön.
Kivéve, amikor Lajos négynapos osztálykirándulásra vitte az osztályát. De annak se lett jó vége. Lajos egy esti borozás után a lányok hálószobájában hajtotta álomra a fejét, ráadásul abban az ágyban, ahol az osztályelső, Kovács Timi aludt. A vézna leány irtózott mindennemű férfiközelségtől, s mikor a tanár úr borillatú felsőteste hozzásimult, a fénysebességnél gyorsabban, halálhörgésszerű sikolyokkal ugrott ki az ágyból. Lajos, persze, magyarázhatta, hogy mindez a pazar rizlingszilváninak köszönhető, ezt még a felesége sem nagyon hitte el, mert akkoriban Lajos épp sörös korszakában volt.
Egy szó, mint száz, Lajos olyan ember volt, akivel inkább megtörténtek a dolgok, mintsem ő irányította azokat.
A kitűzött Balaton-körüli biciklitúra napja előtt belebújt a kisördög, és életében először hatalmába kerítette az a félelmetesen lenyűgöző vágy, hogy valami olyat vigyen véghez, ami ellen egész lénye tiltakozik.
„El akarok indulni. Nem érdekel, hogy nincsen előre foglalva szállás. Lesz, ahogy lesz.”
Lajos a reggeli után elkapta Aranka derekát, és magához húzta.
Ide figyelj, aranyom, én elindulok.
Aranka nem egészen értette, miről van szó, min akar elindulni Lajos. Az idei Kékszalag már lefutott, hajójuk sem volt, a Balaton-átúszás pedig nagyjából azzal ért volna föl Lajos számára, mintha száraz lábbal kívánna átsétálni a Holdra.
Hová akarsz te elindulni?
De Lajos nem válaszolt, a melléképületből előtolta a kerékpárt, fölszerelte rá a biciklistáskát, fölkötötte a csomagtartóra a sátrat, amit két perc múlva leszedett, mert ahhoz már koros bohócnak érezte magát; talál majd szabad apartmant. Déli tizenkettőtől nem szóltak egymáshoz.
Aranka úgy érezte, visszafordíthatatlan őrültségre készül a férje, és látta maga előtt, ahogy biciklis sisakban csókolózik Bogláron az alkonyi platánsoron, megfeszül rajta a lélegző réteggel ellátott biciklis nadrág, s a bicikli csak úgy áll, gömbölyded fenekének támasztva.
Aznap éjjel Lajos sem aludt, kiverte a víz, kereste a kibúvót, hogyan szabadulhatna meg elhamarkodottnak tűnő döntésétől. De azt is sejtette, ha visszafordul, férfiassága utolsó morzsáit szórja a szélbe.
Aranka vörösre pityergett szemekkel készítette a reggelijét. A kolbászt úgy szeletelte, mint aki dinamitrudat vág apró darabokra.
Lajos fölcsatolta a sisakot, kitolta az utcára a fölszerelt biciklit. Aranka nem állt a kapuban, hogy elköszönjön tőle. Hát jó, gondolta Lajos, és a Táncsics utca végtelenjébe nézett. Átvetette lábát a vázon, nagy erővel taposott a pedálba. Ekkor mintha kisebb robbanást hallott volna a háta mögött: Aranka föltépte az utcai ablakot.
Hát el sem köszönsz, kiáltott utána, hangja drámai lüktetéssel visszhangzott az utcában.
Lajos megállt, letámasztotta a kerékpárt. Visszatrappolt. Az előszobában letépte a kesztyűt, és úgy ölelték egymást Arankával, mint akik az antarktiszi tél elől menekültek meg. Csókolták és harapdálták egymást, másodpercek alatt lekerült Lajos tökvédős rövidnadrágja, és oly kimerítően heves szeretkezésbe fogtak az előszoba padlóján, amilyet elképzelni is nehéz.
Percek múlva kimerülten pihegtek egymás mellett, soha nem látott perspektívából tárult elébük a ház. Akkor Lajos felállt, a sebtében fölkapott tökvédős gatyában kisétált az utcára, hogy elinduljon. Hirtelen üres lett Aranka körül a levegő. Aztán csak egy őszinte, szívből jövő káromkodást hallott. Jól sejtette: ellopták a biciklit.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
