Balla Eszter a Csoportterápia című musical premierjén múlt hétvégén térdszalagszakadást szenvedett a Madách Színházban. Hősiesen végigvitte az előadást.
– Viszonylag az előadás elején történt a baleset…
– Sajnos igen. Tánc közben a partner nyakába ugrottam, és a feje fölé dobtam a lábam, onnan ugrottam vissza a földre. Ez két hónapig a próbákon gond nélkül ment. De a premier miatt mindenki feszült volt, fáradt is voltam, így a földre érkezéskor a bal térdem oldalirányba teljesen kiment, és ebből térdszalag- szakadás lett.
– Rögtön tudta, hogy nagy a baj?
– Nagyon fájt, következett volna még néhány emelés, meg rohangálnom is kellett volna fel-alá, de ezeket nem tudtam tovább csinálni. A számot azonban végigénekeltem. Próbáltam állva maradni, a jobb lábamon támaszkodva fogtam a földet. Majd leültem egy székre. Beálltam a következő jelenetbe, de akkor megint kiment a térdem. A nézőtérről is látszott, hogy baj van, Szirtes Tamás igazgató is látta, gondolom összeült a kupaktanács. Szerepem szerint egy könyvet kellett átvennem a Simon Kornéltól, és abba beleolvasnom. Ebbe bele volt írva, hogy „maradj ülve!” A szöveget viszont továbbra is mondtam, a dalokat pedig elénekeltem. A szünet után a nézőkkel is közölték, hogy mi történt. Előtte Béres György doktor úr, aki térdspecialista, már megvizsgált, és befáslizta a lábamat. Kaptam tőle fájdalomcsillapító injekciót, és olyan szorítókötést, amivel a színpad szélén ülve végig tudtam csinálni az előadást, úgy, hogy amikor erre szükség volt, a többi szereplő odajött hozzám. De az is előfordult, hogy ölben hoztak-vittek a kollégáim.
– Milyen volt a fogadtatás?
– Elképesztően megható volt, hogy minderre hogyan reagált a közönség. Még soha nem kaptam ekkora tapsot. Hujjogás és tapsorkán volt. A banketten azt mondtam, hogy a kislányom születése után ez volt életem legnagyobb élménye.
– A musicaleket általában kettős szereposztásban játsszák, de ebben az esetben csak ön alakította volna ezt a szerepet.
– Az az igazság, hogy ezt a szerepet rám írták.
– Ezek után nyilván nem volt kellemes, hogy a balesetet követő nap, már más játszotta.
– Ez a lelki része a történteknek sokkal rosszabb volt, mint a térdfájdalom. Eddig is sok szép szerepet eljátszottam, de ez a szívem csücske volt.
– Erdélyi Tímea vette át a szerepét. Beszélt vele?
– Persze. Meg is néztem. Én tőle nem irigylek semmit, csak magamat sajnálom. Gratuláltam neki, mert fantasztikus, hogy egy nap alatt beállt a szerepbe. Füles mikrofonnal játszik, abba súgják a szöveget, amit képtelenség ennyi idő alatt megtanulni.
– Önnek a férje, Garas Dániel, és az apósa, Garas Dezső is szakmabeli. Ők hogyan reagáltak a történtekre?
– Dani ott volt a premieren, szótlanságba burkolódzott, rögtön elkezdte átgondolni az életünket, mi hogyan legyen. Nagyon mellettem áll. Dezső nekem különleges, hiszen tudjuk, hogy ő nehéz eset, és zárkózott. Most borzasztó jólesett, hogy többször is mélyen el tudtunk beszélgetni. Szakmailag és emberileg is adott tanácsot, hogy ezt az egészet hogyan vészeljem át.
– Hogyan tovább?
– Egy negyvenperces rutinműtéttel teszik helyre a lábam. Béres doktor azt mondja, hogy a teljes gyógyulás fél évet vesz igénybe.
– Mennyire zökkentette ki a baleset?
– Jelenleg még haragszom az életre, hogy ekkora pofont adott, hogy miért kellett ennyire megállítani engem pont most, amikor annyira jó volt. De iszonyatosan túlhajtottam magam. Mindenkinek és mindennek meg akartam felelni. Muszáj elgondolkodni, hogy vajon hol hibáztam.
Színpadi balesetek
Blaskó Péternek az ujja törött el egy III. Richárd-előadáson a Nemzetiben. Az előadást megszakították. A mentők Blaskót elszállították, a rendezőasszisztens pedig elmesélte, mi lett volna a következő jelenetben, amiben a balesetet szenvedett művész még szerepelt volna. Aztán folytatódott a produkció. Dolhai Attila és Vágó Bernadett – a Rudolf című musical próbáján, a Budapesti Operettszínházban – leesett egy díszlethídról, ami hamarabb nyílt szét, mint ahogy kellett volna. Szerencsére egyikük sérülése sem volt súlyos. Molnár Áron a Vígszínházban a Rómeó és Júlia előadásában, Tybalt szerepében, túl nagyot és rosszul rúgott. A következő előadásokon tolókocsiban volt kénytelen játszani. Kezdetben balesetnek hitték, de sajnos tragédia lett a vége, amikor Várnagy Zoltán a Vígben, az Óz előadásában, Gyáva Oroszlánként nagyot ugrott. A kollégái először csak azt hitték, hogy rosszul érkezett a földre, de sajnos olyan komoly rosszullétről volt szó, ami tíz nap múlva a fiatal színész halálával végződött.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
