W. Shakespeare: Hamlet, Szombathelyi Weöres Sándor Színház, Átrium Film-Színház

 
Shakespeare: Hamlet, Szombathelyi Weöres Sándor Színház, Átrium Film-Színház - Fotó: Mészáros Zsolt

Már a felütés is rendhagyó és emlékezetes. „Tudom, hogy látnak, én is látom önöket. Örülök, hogy eljöttek” – mondja nekünk Hamlet. És mi is örülünk, mert nemcsak maira hangolt és kamaradarabbá rendezett, de egészen unikális is a szombathelyiek Shakespeare- játéka. Czukor Balázs szabadon kezeli anyagát: sírásók, színészek oda (a népet és külvilágot egy fotós képviseletében a média jelenti csupán). Egy magánéleti közeget látunk, konyhával, ebédlővel. A benne lévők akár egy hétköznapi családot is formálhatnának; már ha nem lenne hatalmuk.

Hamlet is egy teljesen hétköznapi mai figura. Tornacipős, fekete pólós, konyhában tüsténkedő, vacsoráját mikróban melegítő, dühében káromkodó. Ráadásul Bajomi Nagy György nem éppen Hamlet-korú és -alkatú. Hamletje épp ellentéte örökifjúra konzervált, megöregedni nem tudó anyjának (a most is elegánsan játszó Kiss Marinak). Ez a dán királyfi addig nyögte szülei uralmát, míg bele nem hízott és öregedett a trónörökösszerepbe. Mindenesetre hálásak lehetünk, hogy e rendezői koncepciónak köszönhetően az idén ötvenéves Bajomi eljátszhatja a Hamlet címszerepét, mégpedig zseniálisan. (Alakításával kiérdemelte a Gábor Miklós-díjat is.)

Persze nem csupán emiatt örömteli a rendezői truváj. Bajomi karaktere pregnánsan jelentésteli lesz. Ez a Hamlet egy tehetetlen jóllakott napközis. Túlféltett, anyja által gyerekszerepben tartott, így felnőni nem tudó férfi, akire hirtelen rázúdul a nagy feladat. – Megbosszulni a megbosszulandókat, és ledönteni a zsarnokot. De mire képes az, aki nem szokott hozzá az önállósághoz? Toporog, hezitál csupán. Vagy kapkodva vérengzik, máskor elkeseredett cinizmussal követi felmenőit: megveszi vagy megfélemlíti alattvalóit.

Opheliát (a nagyszerű Sodró Elizát) sem engedik felnőtt nővé érni. Féltett és oly engedelmes kislányszerepben tartják, aki hírből sem ismeri a kamaszlázadást. – Kerekes székes apja (Szabó Tibor) sakkban tartja szeretetével (s rászorultságával). Ophelia csupán akkor lázad, mikor Hamlet elleni bosszúra buzdítja legyilkolt atyja szelleme. Ám Polonius még halála után is erősebb nála. Így hamar visszakényszerül a gyermekszerepbe (visszaveszi kislányruháját is). Innen már nincs kiút: felköti magát.

Tanulságos látni, hogy annak, akit nem hagytak önálló véleményalkotásra és döntéshozatalra szocializálódni, mily nehéz a lázadás.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!