A Gere család villányi panziójának kertjében üldögélünk. A vendégek ki-be járkálnak, míg mi a két borásszal, apával és fiával beszélgetünk. Mivel a jövő héten kezdődő Budavári Borfesztiválon külön hangsúlyt fektetnek a fiatal borászok bemutatására, óhatatlanul is felmerül a kérdés: mi a különbség az első és a második generáció között? „A mostanra beérő második generációs borászok nagyon ígéretesek, ez pedig mindannyiunknak nagyon jó hír. Ideje, hogy a magyar bor ismét olyan kiemelkedő hírű legyen, mint régen” – mondja Gere Tamás. Ebben segíthet a 2008-ban létrejött Junibor Egyesület is, amely a fiatal borászok közös szakmai fóruma. Gere Zsolt szerint rendkívül fontos, hogy a fiatalok szoros kapcsolatot tartsanak egymással. Nemcsak konkurenciaként tekintenek egymásra – bár egymás borának kóstolgatása is új célok elérésére inspirálhatja őket –, hanem közösen gondolkodnak. A szakmai fejlődés mellett kiemelten fontos céljuknak tekintik saját generációjuk megszólítását, boraik megismertetését a nagyközönséggel. Ez pedig ebben a szervezett formában sokkal célravezetőbb és hatásosabb, mint ha az egyes borászok egyedül próbálnának meg boldogulni.

A Gere pincészetet 1988-ban alapították, Zsoltnak – édesapja balesete után – hirtelen kellett átvennie a stafétabotot. Az idei már a 14. szüret, amin részt vesz, a családi tradíciókat teljes mértékben megtartva, de az újdonságok iránt nyitottan áll hozzá a borászathoz. Mára évente több mint 300 ezer palack bort készítenek. „A célunk az, hogy elegáns borokat készítsünk, megőrizzük a hagyományokat, de közben haladjunk a korral” – foglalja össze filozófiájukat Zsolt.

Ennek a gyakorlata korántsem egyszerű. Zsolt szerint a legnagyobb problémájuk – mint mindig, minden borásznak – az időjárással van. Ahogy egyre melegedik az idő, egyre kevesebb a csapadék, úgy lesz egyre nehezebb ugyanolyan jó minőségű borokat készíteni. Már az alatt a másfél évtized alatt, amióta pincészetüket vezeti, rengeteget változott a helyzet. „Eltolódunk a mediterrán éghajlat felé, ez pedig súlyosabb, magasabb alkoholtartalmú borokat eredményezhet. Nagyon oda kell figyelni, hogy mit csinálunk, mert nincs két egyforma év, mindig van valami, ami miatt máshogy kell nekilátnunk a borkészítésnek.” Vannak „nagy évjáratok”, amikor minden úgy jön össze, ahogy kell, és a szőlőből szinte magától lesz jó bor. És vannak a nehezebb évek – az idei is ilyen, hiszen május óta jóformán nem esett –, amikor a kiváló minőségű szőlő mellett nagyobb hangsúlyt kell fektetni a borászati munkára, hogy ugyanazt a kifinomult harmóniát tudják létrehozni boraikban. Mint kiderül, nincs lehetetlen. Zsolt elmagyarázza, hogy mindig pontosan tudják, hogy milyen végeredményt szeretnének kapni, és attól függően, milyen a termés, nekiállnak kísérletezni. A modern technológiáknak köszönhetően végül mindig elérik a kívánt eredményt, ami – mint mondja – elsősorban a saját ízlését tükrözi.

„Erre mondom én mindig, hogy a mai borászat már nem összehasonlítható a 20 évvel ezelőttivel. Régen amilyen volt a termés, olyan lett a bor is. Ma sokkal tisztább, szebb borok vannak, de ez már nem a véletlenen múlik, hanem tudatos munka eredménye” – magyarázza Gere Tamás. A fejlődést azonban folyamatosan követni kell, ők maguk is járják a világot egész évben, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek, megismerjék a legújabb gépeket, eljárásokat. Idén már több országban jártak, Ausztriától Kaliforniáig, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek. És ennek sosincs vége. „Állandóan újítunk valamit. A földjeinken akár nemzetközi traktortalálkozót is szervezhetnénk, mert jó néhány országból származnak a gépeink – francia, olasz, osztrák járgányunk is van, mindet kipróbáljuk” – meséli az apa. Zsolt szerint azonban még ennél is tovább kell lépni. „Nem csak a gépekkel, eljárásokkal kísérletezünk, máshogy is fejlődnünk kell, hogy továbbra is ki tudjunk tűnni a tömegből. Néhány éve megépítettük a panziót, hogy a hozzánk ellátogató vendégek itt is tudjanak éjszakázni. A borturizmus szerencsére évek óta egyre többeket vonz, még a recesszió ellenére is. Viszont itt is egyre magasabbak az igények. Vannak olyan helyek, ahol már szivarszoba is várja a vendégeket, mert erre is van igény. Valamit mindig ki kell találni, valami újdonság mindig kell” – fogalmaz. Terveik pedig már jó előre vannak: a következő dolog, amit átépítenek, az a borospince lesz, jövő tavasszal. És van olyan újítás, amihez szinte látnoki képességek kellenek, amihez kockáztatni kell. Geréék már tavaly elkészítették első gyöngyözőborukat, mert a nemzetközi trendek azt mutatták, ez a típus sikeres lesz. Rajtuk kívül még hárman kísérleteztek ezzel. Idén már harmincnál is több gyöngyözőbor jelent meg a kínálatban, ami azt mutatja, hogy a kísérlet sikeres volt – a vevők megkedvelték az újdonságot. „Arra vagyok a legbüszkébb, hogy még ebben a gazdasági helyzetben is talpon tudunk maradni. A válság ellenére is tudtunk fejlődni, de nem banki hitelek vagy baráti kölcsönök segítségével, hanem kizárólag a saját erőnkből, így nincs okunk a panaszra. És szerencsére egyre többen keresik a minőségi borokat, ami számunkra hatalmas öröm” – mondja Tamás.

Zsolttal kimegyünk oda is, ahol épp feldolgozzák a beérkező szőlőt. Gyors iramban folyik a munka: nagy gépekkel préselik ki a sötétlila levet a szemekből. A pincében fahordók, az erjesztőtérben kóracél erjesztőtartályok sorjáznak, csordultig töltve a készülő borokkal. Amikor továbbindulunk, az egyik munkás még odalép Zsolthoz. „Fakanalat és kanalakat még hozni kell” – mondja, mi pedig azt hisszük, ez is valamilyen új fogás, amivel a fiatal borász kísérletezik. Kiderül, hogy erről szó sincs: péntek van, este közös halászlé készül. „Erre is nagyon odafigyelünk. Mivel családi vállalkozás vagyunk, az állandó munkásaink alig több mint húszan vannak. Velük viszont nagyon szoros a kapcsolatunk, hiszen csak így lehet a munkánk kiváló minőségű. Fontos, hogy bízzanak bennünk, hogy ha valami újat csinálunk, akkor ne azt higgyék, hogy ez csak valamilyen hóbort, hanem értsék is, hogy mi miért történik. Ezért igyekszünk, amikor csak lehet, közös programokat, csapatépítést szervezni” – magyarázza a közös halászlevezés okait.

Végül ellátogatunk a szüretre is, ahol a tőkék közt vidám asszonyok keze kutatja a fürtöket. Az őszi nap melegétől langyos szőlőszemek édesek, roppanósak. Itt-ott ugyan elverte őket a jég, de azért szép, kövér fürtökből is akad bőven a tőkéken. Illetve inkább már a ládákban, mert a szüret tempója cseppet sem nevezhető lassúnak. Mire felocsúdunk, már egy fél sor szőlő ládákban hever, hamarosan kifacsarják őket is. Az asszonyok szakértő keze hihetetlen fürgeséggel jár, közben nagy hangon tréfálkoznak. Ha a jókedv és az öröm számít, az idei szőlőből biztos, hogy remek borok készülnek majd Gerééknél.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!