Vajon a borszakértés magyarázható-e kizárólag a minőségi szőlőkészítmények őszinte szeretetével, vagy netán némi sznobizmus is keveredik a bortudomány iránti fokozott érdeklődésbe? Utána­jár­tunk, méghozzá a hét végén a budapesti Erzsébet téren rendezett Time for Wine fesztiválon.

 
Kállai Márton felvétele

Annak ellenére, hogy az esemény ajánlója szerint a kevésbé ismert, családi pincészetek fesztiválja volt az idei, azért csak becsúszott a repertoárba a borászatok krémje is.

A standok mindegyikénél borász tanoncok szolgáltak ki és ismertették a termékeket. Egyiküktől megtudtuk, már a vendégek pohártartásából megállapítható, ki milyen szándékkal kóstolja az italt: aki a kehelynél fogja, az berúgni jött, aki a talpánál, az nagyzolni akar és hajlamos az okoskodásra. Erről azért kisebb vita alakult ki: egy, a csopaki vidékbe szerelmes borásztanuló szerint ugyanis a talpánál fogva lehet csak igazán kényelmesen pörgetni a bort. Minden egyes pohárnál újabb és újabb szakszót tanultunk. A borász családból származó, saját bort is készítő Lévai Páltól megtudtuk, manapság a reduktív technológiával készített borok a legdivatosabbak, ilyenkor az erjesztésből kizárják az oxigént. Ettől lesz üdébb, frissebb a bor.

Mert hogy ez a divat most, az üde, friss, fiatalos termék – a felsorakozott borászok szájából szinte kivétel nélkül elhangzott e három kulcsszó.

A borász tanoncok többsége jó dolognak tartja a fiatalok egyre komolyabb érdeklődését a minőségi borok iránt. „A KGST-piac idején nem a minőségre, hanem mennyiségre volt igény. Jó, hogy kinőttünk ebből” – mondja mosolyogva az egyikük. Ám többségük egyetértett azzal, hogy ez a szakma nem betanulható, hiába do­­bálózik valaki olyan ki­­fe­­jezésekkel, mint a mézes illat vagy a man­­dulaíz. Tanulmányi utunk során azt is sikerült kideríteni, igen éles szócsatákat generál az úgynevezett fröccskérdés. A szakemberek zö­­me szereti, mondván, ha Krúdy és Jókai is kedvelték, akkor mi, halandó magyarok is kell hogy szeressük. A konzervatívabb iskola képviselői azonban bugyuta dolognak tartják a jó borok vízzel való megrontását, zászlajukon minden bizonnyal az ismert mondás díszeleg: „Aki a borba vizet tölt, az egyéb galádságokra is képes”. A fesztivállátogatók kimért csevegése, stílusos kóstolgatása arról árulkodott, itt tényleg mindenki ért picit a borokhoz. Ha ezzel legalább annyit elérünk, hogy egyre fiatalabb életkorban kezdjük a gagyit a minőségire cserélni, abból baj nem lehet.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!