Végtelenített zene és árnyjáték fogadta a Müpa Fesztiválszínházának közönségét október 11-én a német Familie Flöz vendégjátéka előtt. Mielőtt megkezdődött volna az előadás, különös temetési menet vonult a paraván mögött, majd végül még furcsább óriáscsecsemők léptek a színpadra. Születésről és halálról szólt a különleges társulat Infinita című előadása.
Egyetlen szó sem esett, nem is volt rá szükség, mert a groteszk, teljes arcot fedő, eleinte ijesztő, aztán a gesztusoktól megelevenedő maszkok egyre kifejezőbbé váltak.
Egyszerre voltak komikusak, megátalkodottak, megejtőek, sőt fennköltek. Amilyenek egy élet jelenetei.
A temetés árnyképei után ébredezett egy csecsemő, majd a hozzá csapódó másik hárommal kiegészülve megkezdődtek a kisded játékok. Irigység, önzés, barátkozás, kiközösítés, nyiladozó szexualitás, próbálkozás, siker, öröm, bánat és csírázó öregség motiválta a villanásokban zajló történést.
Aztán öregek házába kényszerülő aggastyánok csoszogtak reszkető térddel, kiszolgáltatottan, de egy pillanatra sem hagytak fel az önérvényesítés komikus kísérleteivel, és életük végső szakaszába érve maradtak és/vagy lettek újra gyermekiek.
Az esseni művészeti főiskola egykori hallgatói alapították ezt az egyszerűség kedvéért néma színházat játszó együttest, melynek eszközei a mozgás, pantomim, improvizáció, helyzetkomikum, líraiság. A merev maszkok groteszk módon tették szabaddá a kifejezésmódot, amely ezáltal vált kifinomulttá és egyúttal nyersen őszintévé. A néző pedig hol megrendülve, hol jót nevetgélve vett részt ebben a játékban, és nagy adag öniróniát felszabadítva távozott a színházból.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!