Csákányi Eszter Hajtűk címmel mutat be estet az Orfeumban. A sikamlós lokálműfajjal kísérletezik, miközben olyan produkcióban is szerepel, ami a világ eldurvulásáról beszél.

  <h1>Németh András Péter felvételei</h1>-
  <h1>Csákányi Eszter</h1>-
  <h1>Csákányi Eszter</h1>-

Németh András Péter felvételei

- – Kép 1/3

– Miért vonzódik a lokál műfajhoz? Ez mára kicsit elfeledetté vált, de régen a színészek, például Feleki Kamill, a Latabárok, Dajka Margit, Kiss Manyi egyaránt fölléptek műsoros éjszakai bárokban.

– Szeretem a kísérleteket, kíváncsi vagyok. Vannak bátor gondolataim, és ha úgy alakul, ezeket előveszem.

– A lokál bátorságot igényel, mert a színházhoz képest kiszámíthatatlan. Ott gyakran már az eredmény, ha a fellépő eléri, hogy a férfi leveszi partnernője combjáról a kezét.

– Igen. Ha nem vagyok érdekes, nem vagyok közvetlen és erős, akkor a nézők nem figyelnek, elkezdenek piát, kaját kérni…

– Csókolóznak, dumálnak…

– De amikor az embernek valamit sikerül nyújtania, nagyon izgalmas közönséggé válnak.

– Pikánsnak kell lenni, sikamlósnak.

– Abszolút. Huncutnak kell lenni. Szerintem az erotika nagyon fontos.

– Keveset beszélünk róla, hogy a színház is roppant erotikus hely.

– Nagyon fontos a színházban az erotika, az állandó pulzálás, férfi-nő kapcsolatok, izgalmak nélkül nincs színház. Ha pedig az emberek éjszaka szórakozni mennek, akkor eleve megvan bennük a bujaság utáni vágy, és persze zenét is akarnak hallgatni. Ez az est nem csak számok egymás utáni előadása. Én azért persze a lelkem mélyén úgy csinálom, mintha színház lenne. Három-négy számot eléneklek egy-egy blokkban, mert ezek így együtt szólnak valamiről. A lokáléneklés nagyon különleges, exhibicionista dolog.

– Ön bármit is csinál, a lokál műfajnak kellemesnek kell lennie.

– Persze, de alapvetően van bennem bohócvér, csak bizonyos korszakaimban nem ez van előtérben.

– Csaknem pontosan mindannak az ellenkezője, amiről beszéltünk, a Krétakör Színház és a Nemzeti közös produkciója, A jég, amivel éppen Plzeňbe utazik. Iszonyúan eldurvult, otromba, véres, kegyetlen, utálatos világról beszél.

– Igen, de brutalitás költészettel keveredik benne. A második rész gyönyörű fenyőerdőben, kék fényekben előadott borzalom. Azért szeretem Mundruczó előadásait, mert a valóságot ötvözi lírával.

– Mennyire veszi a lelkére, ami a valóságban történik? Hiszen március 15-én a civilek tüntetésén, Kulka Jánossal együtt, műsorvezetést vállalt.

– Nekem természetes volt, rögtön elvállaltam. Érdekes, ennek is éppen a költői része érintett meg. Amikor odamentem, és megláttam a sok embert, hogy úgy mondjam, a nagyon jó arcú közönséget, az katartikus öröm volt. Miután vége lett a rendezvénynek, és gyalog átmentem az Erzsébet hídon, ahol még nem volt közlekedés, többen megsimogattak, a nézésükön látszott, ők is hasonlóan gondolkodnak, örülnek, hogy itt lehetnek. És tekkor vettem fel évek óta először boldogan a kokárdát. Úgy gondoltam, hogy akkor ennek van értelme.

– Szabadúszó, ezért fokozottan kiszolgáltatott helyzetben van. Attól nem tartott, hogy lesz olyan igazgató, aki emiatt nem hívja, mert mást gondol a világról, vagy egyszerűen fél önt hívni?

– A szabadúszás az az állapot, amikor az ember saját maga rendelkezik a sorsa felett. Ezt választottam. Én nem akarok félni. A jég előadásának utolsó mondata is az, hogy „Ne félj!”. Próbálom elérni, hogy ne féljek. Lehet, hogy ki fog nevetni, de borzalmasan bízom a tehetségben. Úgy érzem, ha dolgozom, és jót csinálok, lesznek rá kíváncsi nézők. Március 15-én ezt teljesen átéreztem, láttam a kíváncsi szemeket, és a vágyat a jóra.

– Tudom, hogy nagyon nehezen élte át a Krétakör Színház társulatának feloszlását. Ettől az évadtól kezdve, A hét asszonya című monodrámát, ami eddig a Nemzetiben ment, a Kamrában játssza. A Katonába nincs az ön számára visszaút?

– Nem tudom. Most nekem jó ez az állapot, ami van. Orlai Tibor producerrel rendszeresen dolgozom. Komoly terveink vannak. Nagyon szeretem a Katona társulatát. És amikor kiderült, hogy A hét asszonya nem megy tovább a Nemzetiben, rögtön kaptam lehetőséget arra, hogy a Kamrában játsszam. Nyilvánvalóan örülnék, ha új szerepre hívnának, de Katonában is sok elvonás volt, és sok jó színész van ott. Nem is lenne igazságos, ha engem hívnának, hacsak nincs olyan rendező, aki azt érzi, hogy valamit feltétlenül nekem kell játszani. De most nekem tényleg nagyon jó, hogy szabadúszó vagyok.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!