Csodára várva

 A tavalyi hízelgő lábdobogás után idén udvarias taps zárta A nyomorultak szegedi előadását. Talán a ’87-es, Vikidál Gyulára építő bemutató emléke segíthette az egy évvel ezelőtti bemutatót. Most ez kevésnek bizonyult.

Mindig megosztó volt a magyar származású Claude-Michel Schönberg musicalje. A darab erősségei egyben a gyengeségei is. Zenei szempontból egységes a mű, ám idővel monotonnak hatnak az újra és újra ismétlődő dallamok. Miközben hatalmasat merít Victor Hugo regényfolyamából, nem könnyű kibogozni a cselekményszálak színpadidegen szövevényét.

A darab már az ősbemutatón, a Párizsi Sportpalotában majdnem megbukott. Végül nagy nehezen befogadták a franciák.

Joggal vártunk hát valami rendezői kunsztot. Tavalyelőtt Béres Attila egy metróaluljáróba száműzte az öreg Háryt. Tavaly Kerényi Miklós Gábor (Kero) a Tévedések vígjátékába belopta a Tiszai pályaudvar előtt éppen tetőző menekültválságot. Idén Szirtes Tamás rendezése nem tudta meglepni a közönséget. Kentaur komor díszletei között csak bolyongtak az énekesek. Megváltás ilyenkor az előadás végét váró pesti gyors „füttye”.

Némi sikert azért besöpört az ezúttal epizodistaként megvillanó Vikidál (Püspök), a bosszantóan gonosz Weil Róbert és Sáfár Mónika (Thénardier házaspár) és a megrázóan haldokló Tóth Andrea (Eponine). A szürke háttér a bátran és üdítően játszó gyerekszereplőknek is alkalmat kínált, hogy észrevétessék tehetségüket. Ma még névtelen színpadi hősök vitték hátukon az előadást.

Az ország legnagyobb szabadtéri színpadán nem elég, ha hangos, látványos és pontos a játék. Hiába megy jól a darab Pesten (Madách Színház), mert a varázslatos szegedi helyszínen csak bukást hozhat a rutin. Aligha találnánk ma hűségesebb és értőbb közönséget az országban. Szomszédasszonyunk, évtizedeken át minden nyáron elzarándokolt Szegedre, s most a nyolcvanon túl is szereposztással meséli az egykori bemutatókat. Előadások másnapján, máig azt lesi, mikor érkezünk haza, hogy legalább az elbeszélésünk révén részese lehessen ennek a színházi ünnepnek.

Szegedre messziről jönnek az emberek. Sokat áldoznak azért, hogy ott lehessenek a Dóm téren. Megérdemelték volna a csodát.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!