Az ötvenes évek egyik kultuszfilmjének adaptációjában két színésznő, egy fiatal és egy idősebb vetélkedik egymással. Az ünnepelt dívát alakító Hernádi Juditot kérdeztük.
– A kor változásával egy színész szerepei is megváltoznak. Hogyan válaszol erre a kihívásra Margó és hogyan Hernádi Judit?
– A színész nem tud mást csinálni, mint önmagából dolgozni: ez tény. De hogy őszinte legyek, engem nem érdekel annyira ez a kérdés, mint Margót. Ő először görcsösen ragaszkodik a fiatalabb karakterekhez. Én nem foglalkozom ilyen sokat ezzel. Nem félek a változástól, bizonyos szerepek jönnek, mások meg mennek. De esetemben érdekes a helyzet, hiszen már egészen fiatalon játszottam olyan korú szerepeket, mint ahány éves most vagyok. És fordítva: negyven felett is alakítottam fiatalabb lányokat. Sőt, Margó is fiatalabb, mint én. Egyébként is, nem vagyok ijedős típus. Legalább elértem ezt a kort. Na jó, ez vicc volt. Keserű vicc, de vicc.
– Ma is aktuális Margó félelme: negyven év felett egy színésznő nem jut szerephez?
– Egészen más az az ábrázolt kor, mint a mai: 2015-ben például nem dől egy színésznő a kardjába, ha elmúlt negyvenéves. Sőt, akkor kezdődik csak igazán a karrierje. De a darab másik mondanivalója ma is ugyanúgy érvényes. Mert számomra nem az idő múlásáról szól elsősorban a Mindent Éváról. Hanem arról, ha az ember az életében feljebb lép egy lépcsőn, ha be kell csuknia bizonyos ajtókat – akár szakmailag, akár a magánéletében –, akkor arra hogyan reagál. És milyen eszközöket használ az előrejutásért. Itt arról van szó, hogy valaki hazugsággal hívja fel magára a figyelmet, holott tehetséges, alkalmas arra a posztra, amiért küzd. A darab pedig elülteti a néző fejében a gondolatot: bárki, aki sikeres és magas pozícióban van, hazugsággal került oda? Ezért csodálatos a színház, bármelyik korban tükröt tart elénk.
– Morálisan meddig engedhető meg mindez?
– Semeddig. Bár Éva elérte, amit akart. És senki nem kérdezi meg tőle, hogyan került oda. Margóról sem tudjuk, mit tett meg korábban azért, hogy ilyen fényes karriert fusson be. Viszont nagyon szimpatikus: saját döntése, hogy háttérbe vonul. Szembe néz saját magával, lehetőségeivel és az alapján dönt.
– Margót sztárként ünneplik. Ma Magyarországon elismert szakma a színészet?
– Egyáltalán nem. Változott a megítélése, az elismertsége. Egyszerű a történet: 1990-ben az óriásplakátokra felkerültek a politikusok és lekerültek onnan a színészek. Ma már a politikusok az ország színészei.
– Jól csinálják?
– Nem, rosszul. Egyetlen szerepük van, de azt is rosszul csinálják. De ez már legyen az ő bajuk. A színészek le lettek taszítva a helyükről. De aki szereti a színészetet, aki ezt a szakmát választja hivatásául, annak vannak lehetőségei. Mert sokat és sokfélét lehet játszani ma Magyarországon.
– A közönség is megváltozott?
– Igen, egy kicsit talán elbutult. Ez nem feltétlen baj. Talán nem is a legmegfelelőbb szó erre a butulás. De a közös tudás szétszórtabb és alacsonyabb szintű lett. Régebben biztos lehettem benne, hogyha vendégségbe megyek, ott megtalálom a polcon ugyanazokat a könyveket, amik nálam is megvannak. Ezeket a könyveket pedig valóban forgatták, lapozták. Ma ez már nem érhető tetten. Nem mondom, hogy ez feltétlen rossz, mert a világ változik, ma már más a fontos. A színház azért olyan csodálatos, mert a pillanatnak szól. Még akkor is, ha a darabot 50 éve vagy éppen Shakespeare korában írták. Olykor szórakoztató, máskor gondolatébresztő. Mindkét esetben nagyon fontos.
Mindent Éváról. Pelsőczy Réka rendezésében a Belvárosi Színházban látható szeptember közepétől az új Orlai Produkció, a Mindent Éváról. Margót (Hernádi Judit) imádja a közönség, fiatalabb párja a lábai előtt hever. Középkorú nőként nagy sikerrel játszik huszonéves karaktereket. Rajongói közül van, akinek nem autogram kell, csak a tudat: kedvence közelében lehessen. Szürke kis egérke ez az Éva (Kovács Patrícia), de Margó maga mellé veszi. Barátnője lesz, bizalmasa. Csakhogy az ünnepelt színésznő hamarosan konkurenciát kap: magánéletben és színházban egyaránt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!