A televízió előtt ülve nem is oly rég még azon morfondíroztam: a Süsü által imádott vackor vajon miben különbözik a hétköznapi vadkörtefajtától. Nem gondoltam, hogy egyszer a szelíd egyfejű papájával beszélgethetek. Izgatottan vártam hát a találkozót, amire a mese-, színdarab- és forgatókönyvíró, költő születésnapja adott alkalmat.
Szombaton volt 75 éves Csukás István, olyan mesealakok szülőatyja, mint Mirr-Murr, vagy a Picúrt mindig iskolába kísérő Pom Pom. Az írót kedves Duna-parti kávézójában köszönthettem.
– Április másodikán, egy napon születtem Andersennel, és most már úgy gondolom, ez egy égi jel volt – vágott a közepébe, miután mélyet szívott a cigarettájából a mindig vidám és mosolygós úr, aki élete során olyan híres művészekkel alkothatott együtt, mint Kodály Zoltán, vagy Weöres Sándor. Születésnapját a Petőfi Irodalmi Múzeumban, majd másnap szűk családi körben is megünnepli. – Én nem a Gergely-naptár szerint élek, hiába mutat már 75-öt, bennem belül egy másik naptár van – mondja, miközben ő a narancslevére, én a kapucsínómra várok.
Kiderült: élete legderűsebb eseményének gyerekkorának azokat a heteit tartja, amikor megtanult olvasni. – Amikor megismertem a betűket, és elolvastam az első könyvet, kinyílt a világ előttem. Elkezdett működni a fejemben a képzeletmozi. Oda tudtam utazni, ahol még sohasem jártam, bejárhattam a világot a szobámban ülve – mesélte, és nagyot kortyolt italából.
Ez a képzelet segítette aztán, hogy megtanulja, hogyan kell gyermekeknek írni. – Szörnyülködve látom, hogy manapság mit sugároznak a televízióban mese címszó alatt. Ha szülőként figyelünk arra, hogy ne adjunk csemeténknek romlott ételt vagy italt, akkor arra is odafigyelhetnénk, hogy ne nézzen olyat, amivel mérgezi a lelkét – véli, és úgy tartja, az ő meséinek a mostani generáció számára is van mondanivalója. – Pár éve játsszák a József Attila Színházban a Süsü színdarabváltozatát, és mindig telt házzal megy. Sőt, emlékszem olyan gyerekre, aki már legalább ötször látta a darabot – igaz, ebben nincs semmi különös, olyan ez, mint a görög drámáknál, ahol a közönség már kívülről fújta a szöveget: a gyerek is sokszor éppen azért szeret megnézni valamit, mert ismeri.
Csapong a diskurzus, az én kapucsínóm is kihűlt már. Szó esik múltról, filmekről és díjakról. Legnagyobb megtiszteltetésnek mind közül egy teskándi iskolaátnevezést tart. – Felhívott a tantestület, hogy megszavaztatták a gyerekekkel, mi legyen az intézmény neve, és az enyém kapta a legtöbb voksot. Boldog voltam – meséli Csukás, aki több mint negyvenévnyi írás után is még mindig tele van ötletekkel. Legyen szó forgatókönyvről, meséről, vagy akár színdarabról. Ez utóbbit nagyon megszerette, és most is készül eggyel, a célközönsége pedig nem is lehetne más, mint a gyerekek. Születésnapja alkalmából megjelentetik tárcákat és novellákat tartalmazó kötetét Mi az adu? címmel. Folyamatosan zajlik körülötte az élet, és ha enged magának lélegzetvételnyi időt, akkor is csak egy dolognak hódol: olvas. Krúdyt, Tömörkényt, vagy akár Tersánszkyt. „Szemfájdulásig”, ahogy ő fogalmaz. Ifjú szülőknek pedig csak annyit tanácsol: meséljünk, meséljünk és meséljünk. Könyv nélkül, a saját képzeletünkből…
Bartos Erika
Ha Csukás István nevét meghallom, nekem mindig Süsü jut eszembe. Nagyon szerettem gyerekkoromban, három gyermekem ma is ugyanúgy élvezi, mint én egykor. Csukás Pista bácsi könyvei, meséi a mindennapjaink része, most éppen Töf-töf elefánt meséit olvassuk esténként, öröm hallgatni, öröm olvasni. Sün Balázs történetét pedig annyiszor kellett a gyerekeknek kisebb korukban felolvasnom, hogy talán könyv nélkül is fel tudnám mondani.
Köszönöm olvasóként ezt a sok szép mesét, sok szép könyvet! Köszönöm, hogy egykor megszínesítette, megszépítette vele a gyerekkoromat. Köszönöm szülőként, hogy most saját gyermekeimnek is olvashatom írásait, szeretettel, jósággal, szépséggel, gyerekfejnek is jól érthető humorral átitatott meséit.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
