Nem alkalomszerűen, hanem folyamatosan nyújtja az akadálymentes színházi élményt a Pesti Magyar Színház. Tavaly 15 előadáson biztosították a jelnyelvi tolmácsolást a gyengén hallók és több mint 60 darabhoz az audionarrációt („hangalámondást”) a látássérültek számára. A színház audionarrátorát, társadalmi felelősségvállalási referensét, Tóth Cilit kérdeztük.
– Először rendeztek idehaza konferenciát a színházi esélyegyenlőségről a múlt héten. Könnyebb lesz a munkája?
– A törvényi szabályozás sokat segítene, sok a lemaradásunk. Németországban például minden német film narrációval megy a mozikban, és minden középület esetében elérhető a leírás, hogyan tudják azt kerekes székkel vagy látássérültként megközelíteni. Ráadásul nem csak az akadályok helyét, de a fényviszonyok milyenségét is közzéteszik. Ezzel szemben a magyar közintézmények csupán 20 százaléka akadálymentesített, holott mindenki számára kötelező.
– Audionarrátorként mi konkrétan az ön feladata?
– Nem magyarázni, hanem leírni kell, csak akkor beszélhetek, amikor éppen csönd van, és fontos, hogy objektív maradjak. Másodperces csendek alatt kell elmondanom a lényeget. Például, ha dühös arckifejezéssel mond valamit a szereplő, vagy amikor egy gesztus, mimika jelzi, hogy ironikusan beszélnek. Bent ülök a próbákon, nézem a szövegkönyvet, figyelem a csendeket, hiszen ott tudom majd a megértéshez szükséges mondatokat közölni. Van, hogy csukott szemmel figyelem az előadást. Mielőtt bemutatunk egy darabot, hívok egy látássérültet, aki segít, hogy érthető-e az előadás a narrációmmal. A sokszereplős, pörgős előadások esetén nehezebb a dolgom, mivel kevesebb a csönd. A látássérültek fülhallgatón keresztül hallják, amit mondok, az információ okoskészülékkel, egy applikáció segítségével jut el hozzájuk. A színpadkép, a ruha, a díszlet elmondására nincs idő az előadás közben, ezeket az előnarrációban mondom el, ami a honlapon meghallgatható.
– Gyerekelőadásokat is tartanak ezzel a rásegítéssel?
– Tavaly több mint 120 gyerek jött hozzánk, sokuk nálunk éli át első színházi élményét. A Gyengénlátók Általános Iskolájából és a Vakok Iskolájából szervezetten érkeznek diákok, az még ritka, hogy egy szülő „egyedül” bejönne látás- vagy hallássérült gyerekével.
– Ezt a speciális leíró képességet tanulta valahol?
– A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. és a Színház- és Filmművészeti Egyetem tavalyi, egyéves képzését végeztem el, ahol megtanultunk narrációt készíteni filmekhez, színházi előadásokhoz és kiállításokhoz. A filmnél időkód alapján tudjuk, hogy mettől meddig beszélhetünk, azt rögzítjük és egy külön hangsávon bármelyik vetítésen leadható. Éppen ezért a film csak egyszeri találkozás az audionarrátor számára, míg a színházi előadás visszatérő élmény, és izgalmasabb, mert élőben zajlik. A kiállítás a legszubjektívebb: olyan, mint egy verselemzés.
Tóth Cili
eredetileg magyar–hittanár szakos középiskolai tanár, de évek óta színházban dolgozik. A Pesti Magyar Színház audionarrátora és társadalmi felelősségvállalási referense, előtte a Katona József Színházban és az Átrium Film-Színházban mesélt előadást látássérültek számára.
„A nézőtér lassan elsötétül. A függöny felgördül. Egy gazdagon díszített kastély halljában vagyunk, amelynek közepén Fekete György és Gáspár Imre szökött katonák állnak egymással szemben. Gálfy zászlós zöld zubbonyban áll nekünk háttal” – Tóth Cili audionarrációjával így kezdődik a Pesti Magyar Színház A tizedes meg a többiek című előadása.
A Pesti Magyar Színház a hallás- és látássérültek mellett egyszerre négy kerekes székes látogatót tud fogadni. A látássérülteknek színpadbejárást is biztosítanak: egy órával az előadás előtt megtapogathatják a kelléket, jelmezeket és találkozhatnak a színészekkel. Látás- és hallássérült gyerekek színház-pedagógiai foglalkozáson is részt vehetnek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!