Határon Túli Magyar Színházak Szemléje 2015, Thália Színház
Aki azt gondolná, hogy a határon túli magyar színházak konzervatív, ódon és népiesbe kövesült színházat csinálnak, igencsak meglepődhet. Merthogy rendre progresszív, formabontó, friss előadásokat láthat tőlük. Talán mert a kultúrák találkozása inspiratívan hat, talán, mert rájöttek, a kisebbségi színház egyetlen esélye, ha nem kiszolgálja a nézőit, hanem együttgondolkodásra hívja őket. Nyitottságukat mi sem bizonyítja jobban, minthogy merészebben nyúlnak kortárs darabokhoz. Az idei Határon Túli Magyar Színházak Szemléjének nyolc előadásából is négy kortárs dráma színrevitele volt.
Az újvidékiek Matej Visniec III. Richárd betiltva, avagy jelenetek Meyerhold életéből című művét adták elő Anca Bradu rendezésében. A ringlispíl köré szerkesztett előadás a művészember hatalom általi szisztematikus felőrlését mutatja eszelős rémálmok és besúgó családtagok közepette. A legrosszabb mégis, amikor a diktatórikus rend ördögien rafinált praktikáival eléri, egyenesen az ember fejébe költözzön be a cenzor. Egy erős társulat összjátéka mellett Balázs Áron (Meyerhold) szuggesztív színpadi jelenléte, a megtörés és dacolás átmeneteit plasztikusan bemutató játéka teszi még gyomorszorítóbbá a megfélemlített értelmiség befagyasztásának képét.
A hatalom és művészember közti kémia, az utóbbi redukciójával persze nem szép látvány. De talán ébresztő hatású.
Bradu másik rendezése, a Nagyváradról érkező A mi osztályunk már kevésbé sikeredett ilyen átütőre. Pedig Tadeusz Slobodzianek drámája erős alapanyag. A múlttal, saját felelősséggel való szembenézést boncolgató előadás csupa nagy intenzitású jelenetek, sorsdöntő találkozások és fordulatok sorából áll. Ám folyamatosan ilyen nagy amplitúdón járatni egy előadást, pláne egy szünet nélküli két és fél órás verzióban, nem túl szerencsés. Még akkor sem, ha történelmi traumákról, traumatikus eseményekről van szó. A feszültségek kioltják egymást, nem jön létre dinamika, sem ritmus. Bradu fekete doboza (amiből a színészek elénk lépnek) most nem rejt titkokat.
Az Aradi Kamaraszínház Bogosian szövegére épülő radikális stand up comedyje Tapasztó Ernő nagyon tudatosan megkomponált rendezésében, Harsányi Attila remeklésében az egyik legizgalmasabb vállalkozás volt. A főnöki forgószékében, egy ülésben előadott monodráma szóáradata egy mind őrületesebben bepörgetett látlelet az ember istenüléséről. Tapasztóék a mindent uralma alá hajtó pöffeszkedő embert, aki bármit megtehet – természettel és a másik emberrel, gatya nélkül mutatják. Hatalma s nyerészkedései hátborzongatók és gyomorforgatók; ő maga nevetséges. A Szex, drugs, gods & rock and roll eredeti játékstílusban megjelenített groteszk figuráival, s víziójával nemcsak tükröt mutat, de erősen provokál és fricskát is ad. Ránk fér.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!