Óriási az érdeklődés a Katona új, sufnibeli bemutatója iránt

Óriási az érdeklődés a Katona új, sufnibeli bemutatója iránt, alig kapni rá jegyet. Úgy tűnik, sokan fontosnak tarják, hogy gondolkodjunk az elmúlt rendszer máig feltáratlan ügynökaktáival kapcsolatos megválaszolatlan kérdéseken. Még negyedszázad elteltével is. Máté Gábor a közös gondolkodáshoz Ménes Attila darabját, a Biharit választotta, mely Tar Sándor beszervezését és annak utóhatását dolgozta fel.

Valóban izgalmas kérdéseket vethetett volna fel Tar pokoljárása és stigmatizáltsága. A Bihari azonban dobozba zárt történelemóra marad csupán, élőkép.

Nézzük, nézzük a Ménes általa darabbá írt történetet, és valahogy érdektelennek tűnik, amit látunk. Az író csupán rögzít; dokumentál egy lehetséges/valószínűsíthető verziót. Korrektül körbejárja Tar beszervezhetőségének okait s mikéntjeit.

Ám épp a legdrámaibbat nem mutatja – ez ember küzdelmét ezek után démonaival. Éppígy a másik oldalt sem látjuk: a leleplezés után maguk a besúgottak (például Ménes) hogyan őrlődtek indulataik és racionalitásuk között.

Érdekes-e ma számunkra, miként szerveztek be valakit III/III-as ügynöknek? Tudjuk jól: kit-kit saját gyenge pontján keresztül, hiszen olyan mindenkinek van. Tar pedig több oldalról is sebezhető volt. Csapdába került, amely fogva tartotta – s e csapda később deszkakoporsóként zárult rá. (Kálmán Eszter díszlete remekül érzékelteti mindezt.)

A színészek magas színvonalon hozzák a többnyire karikírozottra vett figurákat. A rendszert képviselő hatalom oldalát az előadás leegyszerűsíti s eltolja a groteszk irányába. Amíg Biharinál árnyaltságra tör, addig itt sztereotípiákat mutat – ezzel a dokumentarista igényű összkép sérül, s veszít hitelességéből és feszültségéből. Mészáros Béla tisztességesen küzd, hogy hús-vér emberré formálja e papírfigurát, valóban megmutasson valamit ennek az embernek a tragédiájából, de egymaga kevés mindehhez. Még így is képes erős pillanatokat teremteni.

A Bihari semmi újat nem mond, felmondja a leckét, de hogy miért tartja fontosnak szembesíteni minket azzal a tudással, amit már amúgy is birtoklunk, nem derül ki. A záróakkordban, Bihari/Tar értelmiségi társaira való kifakadásának néhány soros monológjában vet fel csupán gondolatokat, kár, hogy ezek a fontos felvetések már nem találnak célt, nincsenek kibontva, és csupán lógnak a levegőben.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!