Együtt mások igazával - Racionalizálni próbálta az irracionálisnak tűnőt – így Borbély Szilárd drámájának bemutatása merész vállalás. A 2006-os, az egész társadalmat egyöntetűen felkavaró hírhedt tragédia roma elkövetőit egyszerű ítélkezés helyett más aspektusból is láttatja, és az okokat a megértés vágyával szemléli.
Borbély az olaszliszkai lincselés mellé állította a helyi zsidóság eltűnésének emlékét is. A közös nevező a kisebbségi lét, ami mindig stigmatizáltságot, veszélyeztetettséget jelent. A Katonában pedig megtoldották az eredeti drámát még egy kerettörténettel, melyben maga a szerző (aki tavaly önkezével vetett véget életének) beszéli el saját traumáját, szülei rablógyilkosság áldozatául való esését. Alakjának és sorsának beemelése a drámába mélyen hitelesíti az emlékezés kényszerét, ambivalens lehetetlenségét és ennek fájdalmát. És bár a három szál látszólag tétován ér csak össze, mégis rímel egymásra.
Borbély nem vádol, és nem ment fel, tényeket, fogódzókat, álláspontokat próbál egymás mellé rakni. Az igazságokat nem relatívnak mutatja, hanem egymás mellett lévőknek, együttesen érvényesnek. Neked is igazad van, és neked is – mondja a rabbi a vitatkozó feleknek, sőt az ezen a képtelenségen fennakadónak is. Látjuk, oka van az esélyegyenlőség oltárán kivéreztetett roma tettesek gyűlöletének, igazsága a hazájáért fanatikusan rajongó, ideákban hívő tanárnak, éppúgy, mint a hazáját elhagyni készülő, annak közállapotától hányni tudó kamasznak, a zsidók emlékezetét ébren tartó jómódú hazalátogatónak és a mindezt kártékonynak ítélő ott lakó mélyszegénységben élőnek.
A megrázó erejű dráma és előadás kételyt ébreszt saját biztonságot adó meggyőződésünkben. Mert amíg nem próbáljuk a tágabb okokat számba venni és egymást valamelyest megérteni, addig vég nélkül folytatódhat a Gödölye meséje, amelyben egymást falják fel (persze mindig az erősebb a gyengébbet) az egymás útját keresztezők.
Visszacsap a valóság(ra)
Az „ügy a jog határán látszik túlvezetni”, az előadás pedig a színház határán. Még be sem mutatták, máris tiltakozást váltott ki. Az olaszliszkai lincselés áldozatának családja protestált, legfőképp azért, mert a középső lány szájába olyan, valójában el nem hangzott mondatokat adtak, amelyekben negatív véleményt formál az ország közállapotáról. Jobboldalról kegyeletsértést emlegetve szintén támadás érte a bemutatót. Máté Gábor, a darab rendezője rendhagyó nyílt levélben reagált, a színház fikciós voltát és jogát említve, amely érvényes még akkor is, ha valós esetet vesz alapul.
(Október 19-i fejlemény: http://magyarnarancs.hu/szinhaz2/megsem-perli-be-a-katonat-szogi-lajos-csaladja-96888 )
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!