Ady Endrének hat ujja volt, Petőfi Sándort időnként kangörcs hajtotta – mi lehet ennél jobb felütés, ha az a cél, hogy a fiatalok figyelmét felhívjuk két jeles költőnk munkásságára?
Időről időre felbukkan egy-egy kezdeményezés, amelynek célja, hogy közelebb hozza a diákokhoz a tananyagot. Ez alapvetően mindig egyfajta kritika az oktatási rendszer felé, hiszen kimondja: az, amit a tankönyvekben olvasunk, unalmas, életszerűtlen és befogadásra alkalmatlan. Életrajzi adatok, száraz tények, évszámok, bemagolandó nyűgversek – élvezetet találni ilyen módon valóban nem nagyon lehet az irodalomban (megsúgjuk: az oktatásában sem…).
Viszont könnyű felkelteni az ifjúság érdeklődését, ha alaposabban vesszük végig az életrajzi részleteket. Így közelít irodalmunk két kiemelkedően jelentős alakjához a Nézőművészeti Kft. legújabb produkciója. Ady/Petőfi című előadásuk nem kevesebbre vállalkozik, mint, hogy megmutassa: a két költőfejedelem messze nem unalmas tankönyvi alak.
Két színész (Katona László és Kovács Krisztián), két szék, néhány ruhadarab és természetesen a megfelelő hangvétel – nagyjából ennyi elég ahhoz, hogy betekintést nyújtson két olyan életpályába, ami korábban csak hamar felejtésre ítélt megtanulandónak látszott. A kecskeszakállas Petőfi és a gülüszemű Ady mára kiirthatatlanul beleivódott a köztudatba. A Scherer Péter által rendezett rendhagyó irodalomóra keretein belül azonban ennél jóval több arcát ismerhetjük meg a két költőnek – Ady szörnyű iskolai évei, anyagi nehézségei, egészségügyi problémái, Petőfi politikai nézetei, belső vívódásai, családi élete és természetesen a mindkettejük életét alapvetően meghatározó szerelmi élmények bemutatása valóban képes a papírszagú életművekből hús-vér emberi alakokat kreálni. Az egymásra felelgető jelenetek párhuzamosan építik fel a két alak pályaképét, korabeli dokumentumokat, naplókat, leveleket és természetesen magukat a műveket is felhasználva. Mindezt jó érzékkel adagolva, megfelelő, egyáltalán nem vontatott, vagy szájbarágós stílusban, különböző módokon megjelenítve valóban a diákok számára is érdekes pályaképek bontakoznak ki. Hiszem melyik ifjú ne érezné át Petőfi vívódását, az első szerelem kínjait, vagy ki ne értékelné Ady igazgatója iránt érzett utálatát, szánalmát?
Egy kis zenei aláfestés, némi handabandázás, egy-két részeges történet, és máris felcsillan minden szem. Bár az előadás célja annak bemutatása, hogy a költő is ember, azért felmerül a kérdés, hogy hazatérve vajon hány fiatal kapja majd elő a versesköteteteket, és lapozza fel a megfelelő oldalon, és hány irodalom tanár ad majd ötöst, ha azt olvassa a dolgozatban, hogy Adynak harmincnál is több szeretője volt.
Maga az előadás viszont kétségkívül beteljesíti célját, mivel nagyon is felkelti az érdeklődést, izgalmasan mesél költőinkről, tehát értéket közvetít a maga módján. Érzékeny lelkű tanító nénik talán kicsinyt ráncolni fogják a szemöldöküket, de a diákoknak mindenképpen élményt ad majd az időnként talán trágár, mégis emberközeli élmény, ahogy Ady és Petőfi egymást túllicitálva sorolja élete érdekes eseményeit, majd közös énekben küldenek el mindenit a bús balfenékre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!