Legenda nyomába eredtünk. Még ha sörfőzdét és sörözőt hívnak is így Árpádföld határában, a telephely mellett futó utca után elnevezve. Sörturisták népszerű és kedvelt célpontja ez a Budapest belvárosától távol eső baráti vegykonyha, ahol az erjesztőkádakból kikerülő, különleges habzó nedűket, korsóba töltve rögtön ajkunkhoz is emelhetjük. James’ Brown Ale, Six Fingers Weisse, Pokerface, Brutal Bitter – csak pár sörnév az egyre bővülő sajátos választékból, s ha az elnevezések sokakat meg is lepnek, az ízeik nemkülönben, hiszen akár újra is definiálhatják a sörrel kapcsolatos eddigi elvárásainkat. „A kisüzemi vagy mikrosörfőzdék kínálatából, így a miénkből is kikerülő sörök íze legalább olyan felfedezés a nagyüzemi, megszokott sörök után, mint amilyen a sült és a főtt virsli íze közötti különbség” – ecseteli szemléletesen a különbséget Tibold Ákos, a főzde tulajdonos triójának egyik pillére. Aki azt is elárulja, milyen titok lappang az utóbbi két év hazai sörforradalma és a jó másfél évtizeddel korábbi amerikai áttörés hátterében. „A nagyüzemi sörgyártók költséghatékonyság miatt egy adott értékhez állítják be a terméket, amit aztán sörként forgalmaznak. Ebbe a sörbe a komlókoncentrátumtól kezdve sok minden más pótanyag, általában kukoricagríz kerül. Ezzel szemben mi megalkotjuk a sört malátából, komlóból, vízből és élesztőből, majd utána árazzuk be. Így aztán a sörfogyasztókat meglepetés érheti, az eddig megszokottól nagyon is eltérő ízvilággal találkoznak. Mi nem kukoricázunk…!” Ez a találkozás meghatározó lehet, ami alapján a legtöbben úgy dönthetnek: ezután inkább kevesebb, de jó minőségű sör mellett üldögélnek baráti társaságban.

De egy korábbi találkozás is sorsdöntőnek bizonyult, amikor a Legenda három sörbarát tulajdonosa megosztotta egymással tudását. A végeredménynek pedig mi ihatjuk meg a levét. Utassy Rolandnak papírja van róla, hogy sört főzhet, de jó darabig csak a Sörömök blogon írhatott mások csapolásairól; az „Olasz” néven közismert Kovács József már rögtön a házi főzés liberalizálása után saját alapanyag-ellátó bolttal, receptekkel állt elő; Tibold Ákos pedig előbb Sörspecialista, majd – már Utassyval együtt – Sörmanufaktura néven boltot és pubot üzemeltetett.

Ott jártunkkor Utassy Rolandot éppen nyújtógyakorlat közben találjuk, az újabb nagyobb, szebb főzőtartályt mosta át, miután tartalmát leszűrte egy szomszédos edénybe. Csapokat forgat, nyomást, hőfokot ellenőriz, nagyon nem mindegy, milyen főzet kerül majd át a szomszédos helyiségbe felállított összesen húszezer liter befogadóképességű erjesztőtankok gyomrába. Amelyekből egy hónap átlagidő múlva kerül palackozásra a Folyékony kenyér. Vagy a Diesel, netán az Olaszházi Bitumen. Utóbbi minden bizonnyal hazánk legerősebb söre, egy Imperial stout: étcsokis, pörkölt kávés, kapucsínós zamattal, amelyet likőrszerű löketként jellemeznek a kedvelői. A főzőmestertől megtudjuk, hogy az alapanyagok beszerzése sem ördöngösség ma már; a komló és maláta mind belga, német, amerikai termesztésű és a gyártóktól közvetlenül, vagy nagy európai terjesztőktől vásárolják. Az élesztőgomba-tenyészetek is különlegesek, nagyban eltérnek a kenyérnél használatostól, sőt, többnyire külön sörfajta-specifikusak. Ennek kapcsán Tibold Ákos a forradalom zászlóshajójáról, az IPA (Indian Pale Ale) elterjedéséről is szívesen mesél. Hogyan fedezték föl az amerikaiak újra(!) ezt a régi angol sört, aminek egykor a gipszben gazdag víz adta csáberejét, hogyan vált ikonikus darabjává a világos sörfajtáktól a félbarnákig, mennyiben befolyásolja mindezt egy újfajta komló erőteljes, meghatározó íz- és illatvilága. „Miközben a világ sörben mérvadó felén már lecsengett, idehaza azért mindenki IPA-t szeretne készíteni. Nálunk és Németországban ez most tetőzik. Már külön elnevezésük is van a komlóban gazdag sörök kedvelőinek: ők a hopheadek” – igazít el a sördivat világában a kizárólag felsőerjesztésű (vagyis magasabb, 10-25 fok között erjesztett) és tartósítószer nélküli söröket favorizáló cég résztulajdonosa.

A magyar sörkultúrában gyökeres változás zajlik, kisebb házi főzdék nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket (Tibold Róth Zoltán Távoli Galaxis és Németh Antal Katalin cárnő fantázianevű sörét említi). A nők különösen kedvelik az amúgy őket megcélzó gyümölcsös italokat, S bár a magyar fogyasztók nem tudnak minden minőségi fokozattal megismerkedni, ez már nem állíthatja meg a sörforradalmárok rohamát. Nem véletlen, hogy lankadatlan lelkesedéssel, paraméterváltoztatásokkal, hőfoklépegetésekkel próbálgatják akár újra és újra átdolgozni söreiket. Elkerülve így a nagyokra jellemző egysíkúságot. Nem is hiába! Akkora igény mutatkozik a csúcsgasztronómiai éttermeknek is szállított sörfajtákból, hogy ismét a kapacitásnövelésen a sor – azaz a sör.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!