Különleges technikával kelt életre bábokat Márkus Sándor. A fiatal báb- és látványtervező a Hatszín Teátrumban robotokat, drónokat és más géppel hajtott eszközöket is a színpadra küld A rendíthetetlen ólomkatona decemberi bemutatóján. Azt mondja, a gép is lehet ember.
„Ha a drón elbírja, itt repül be a balerina a gyerekek fölött a nézőtérre. Moha középről jön az elektromos deszkán.” Bármilyen különösen hangzik is, ezek egy színi előadás instrukciói. Aki pedig az utolsó méréseket végzi a színpadi próbán, az Márkus Sándor.
A fiatal bábosnak nem ez az első „nem hagyományos” projektje. A felfedezés a lételeme. Az egyetem után hozta létre barátaival a Nylon Group nevű formációt, ott kezdett kísérletezni a felfújható, polietilén bábokkal.
Egy ilyen szerepel majd az Ólomkatona történetében is: az éneklő hernyó, Torzsa György. „Szívesen hozok létre korábban nem létező technikákat – mondja a tervező. – Azt gondolom, hogy miközben a régi bábos technikáknak is van létjogosultságuk, egyre fontosabbak lesznek az újak.” A kísérletezéshez pedig keresve sem találhatna jobb közönséget, mint a gyerekek, akik hálásak, ha a színpadon viszontláthatják kedves tárgyaikat.
Azokat, amelyekhez közük van. „Néhány éve forgattunk egy filmet egy drón bábbal, akkor határoztam el, hogy ha egyszer lehetőségem lesz rá, kipróbálom a színpadon.”
A lehetőség most adott. A véletlenek szerencsés összjátéka, hogy három kísérletező kedvű színházi ember egyszerre gondolt ugyanarra: Márkus Sándor fantasztikus ötleteire Földes Eszter, a darab rendezője és Gálvölgyi Dorka, a Hatszín igazgatója is vevő volt. „A nagy kőszínházak kevésbé nyitottak az ilyen fajta újdonságokra, ami érthető. Ők inkább bíznak a kipróbált, száz százalékig biztosan működő dolgokban, és a kísérletezést meghagyják a »kicsiknek«” – mondja Márkus Sándor.
Mint például azt, amikor a hagyományos és a robottechnika egyszerre van jelen a színpadon.
„Engem nem a gépek önmagukban érdekelnek, hanem az, ahogy képesek vagyunk velük megújítani a mozgatási technikákat. Mert végső soron mindegy, hogy kézzel vagy drónnal mozgatjuk a bábot, a személyiségünket, a lelkünket adjuk át nekik. Akár kézzel, akár egy gombnyomással. A lényeg ugyanaz: életre kelteni a halott anyagot. A gombokat mi nyomjuk le, az emberség akkor is ott lesz a bábművészetben, amikor már mindent gépek mozgatnak.”
A rendíthetetlen ólomkatona azért még nem tart itt: a színpadon egyszerre lesznek jelen a gépekkel mozgatott bábok és valódi, hús-vér színészek, akik – mint azt a katonát megszemélyesítő Mohai Tamás is teszi – időnként fölpattannak egy elektromos gördeszkára vagy belebújnak egy polietilén hernyó gyomrába. A technika és az ember találkozása olyan csodálatos pillanatokat hoz létre, mint amikor a drónnal mozgatott kecses marionettbalerina táncol a féllábú ólomkatonával. Miközben nézzük, nem tudjuk eldönteni, ki a robot és ki az élő?
December 9-én mutatja be a Hatszín Teátrum Andersen A rendíthetetlen ólomkatona című meséjének színpadi változatát.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!