A Nyugaton is jól ismert, de a nyugati színházi előadásoktól nagyon eltérő hangulatú japán nó-színház egy különleges formája a szabad téren, sötétedés után, tűzrakás fényénél előadott takigi-nó (takigi: tűzifa). Kora nyártól kora őszig Japán számos pontján lehet ilyen szabadtéri nó-előadásokat látni.

Van, ahol helyi önkormányzatok szervezésében, ideiglenesen felállított színpadon, másutt sintó szentélyek vagy buddhista templomok nó-színpadán tartják az előadást. Ezek manapság eseményés érdekességszámba mennek, pedig a nó eredetileg szabadtéri műfaj volt, csupán a Meidzsi-kor (1868–1912) fejleménye, hogy zárt térben kezdték előadni.

A nó-színház előzménye egyrészt a Kínából származó előadóművészet, a szangaku, mely a 8. század előtt kerülhetett be Japánba, és utánzást, akrobatikus elemeket, bábjátékot is magába foglalt. A nó lényegét jelentő ének és tánc ugyanakkor a buddhista templomok szertartásaihoz köthető táncokból alakultak ki. A nó művészi tökélyre fejlesztője, egyben több, máig játszott mű szerzője Zeami [1363(?)–1443(?)]. Zeami közönsége a korabeli elit volt (a nemesség és a szamurájok), darabjai nyersanyagául a japán irodalom történeteit választotta, ezzel pontosan megfelelve művelt közönsége ízlésének.

Zeami művének tartják az Izucu című darabot is, melyet idén szeptember végén, a Tokióhoz tartozó Kokubundzsi városban adtak elő egy takigi-nó előadáson. Egy vándorszerzetes találkozik egy fiatal nővel, aki elmondja egy rég halott szerelmespár történetét, majd utolsó szavával közli, hogy ő maga a történetben szereplő nő – vagyis kísértet. A szerzetes elszenderedik, álmában látja a nőt, aki halott férje köntösét felöltve táncol, közben egy kút vizében nézi magát, és halott férje néz vissza rá, hiszen az ő ruháját viseli. A kút nem véletlen: a férfi és a nő gyerekkorukban mindig a kút körül játszottak. Közben pirkadni kezd, a szerzetes is felébred, a kísértet is eltűnik.

Az előadás kedvéért felállított színpadot ligetes részen helyezték el, egy csendes lakóövezetben. A háttérben fák: tökéletes díszlet, azzal a szépséghibával, hogy nó-rajongó japán ismerősöm szerint a takigi-nóhoz telihold dukál, márpedig az sajnos nem aznapra esett.

NAGY ANITA (TOKIÓ)

Címkék: színház-Teátrum rovat, Japán

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!