Aaron Sorkin Az Egy becsületbeli ügy és Az elnök emberei után ezúttal az internetes közösségi portál, a már félmilliárd felhasználót számláló Facebook történetéről készített filmet. A Social Networköt szeptember elején mutatják be New Yorkban. Sorkinnal Cancúnban beszélgettünk, miután rövid ízelítőt mutatott be a filmből.
– A nevét megtaláltam a Facebookon, de ez csak egy Aaron Sorkin rajongói oldal. – Nemcsak Facebook-analfabéta vagyok, hanem internet-analfabéta is. Hallomásból szereztem tudomást a Facebookról, és mindent tudok arról, ami 2003-ban történt, amikor kitalálták és arról, amikor egy évvel később elindították. De fogalmam sincs arról, hogy most mi történik vele és körülötte. Annak idején a barátaim zümmögtek, hogy így Facebook, meg úgy Facebook. Erre kaptam fel a fejemet, föliratkoztam rá, aztán ahogy befejeztük a forgatást, ki is iratkoztam róla. Mint hallom, egyre többen morognak, hogy a Facebook visszaél a magánéletükkel. Erre csak azt tudom mondani vigaszul, hogy a Social Network legalább annyira ki fogja teregetni Mark Zuckenberg magánéletét, mint a Facebook a tagjaiét. – A köztudatban az él, hogy Zuckenberg irigylésre méltó csodagyerek, aki huszonéves korára milliárdos lett a Facebookból. – Zuckenberget úgy ismerték a Harvardon, mint programozó zsenit. Jelenleg két szerzői jogi per zajlik ellene és a Facebook ellen. Rengeteg tanút kihallgattak, de döntés még nem született. Ki ennek, ki annak a pártját fogja, az igazság valószínűleg valahol középen bujkál. De a Social Network nem ezzel foglalkozik, hanem a kezdetekkel, mikor ez a 19 éves harvardi gólya elindította a Facebookot, és feltűnt az életében egy bizonyos Sean Parker, a Napster nevű honlap atyamestere, aki azzal, hogy szabadon letölthetővé tette a zenét, hazavágta a lemezipart. Parker segített Zuckenbergnek gatyába rázni a Facebookot, s közben elvadította Mark legjobb barátját, Eduardo Saverint, akivel együtt agyalták ki a programot. Aztán beállít egy ikerpár, bizonyos Cameron és Tyler Winklevoss, akik meg azt állítják, hogy ők találták ki a Facebookot, és Markot csak azzal bízták meg, hogy fejlessze ki a programot, de ő és a haverjai ellopták az ötletet. A Social Network a nézőre bízza, hogy eldöntse, mi történhetett. A figurák magukért beszélnek. Mi nem mondjuk, hogy Mark tolvaj, azt sem, hogy nem az. A mindenkit érintő Facebook ürügyén olyan mesét tálalunk, amit akár Aiszkhülosz, akár Shakespeare írhatott volna. Társadalmi feszültségekről, osztálykülönbségekről, irigységről, szakmai féltékenységről, hatalomról, pénzről, szexről, lojalitásról, barátságról. – Eljut a jelenlegi tárgyalásokig a film? – A film főleg 2004-et, az indulás évét dolgozza fel, amikor Mark arról álmodozott, hogy elérje az 1 millió Facebook tagot. 2007- ben a Microsoft 270 millió dollárt fizetett a Facebook tulajdonjogának 1,7 százalékáért, ez a honlap már akkor 15 milliárd dollárt ért. – Beszélt Mark Zuckenberggel is? – Nem találkoztam és nem beszéltem vele soha. – Akkor honnan tájékozódott róla? – A 19-24 éves korosztály szókincse, stílusa, modora nem titok, és Mark egyetemista korában írt blogjai sem titkosak. Nem tagadom, hogy hosszasan beszélgettem olyanokkal, akik jól ismerik őt. Ennyi elég volt, aztán elengedtem a fantáziámat. A Social Network döntő részében Mark negatív hős, és igazából csak az utolsó 5 percben derül ki, hogy tulajdonképpen tragikus hős, akitől úgy válik el a néző, hogy legszívesebben megölelné. Ebben a történetben az a szép, hogy az összes figura árnyalt, és mind legalább annyira pozitív, amennyire negatív, pontosabban annyira győztes, amenynyire vesztes. Persze, sokukkal beszélgettem, mielőtt leültem írni, de gondolom, megérti, hogy mindannyian névtelenséget kértek. – Aki nem tudja, hogy ez a film a Facebook alapítóiról szól, egész mást vár a Social Networktől, mely pontos fordításban bizonyos társadalmi körhöz tartozást jelent. – Jó nyomon jár, ez volt a célunk. Akkor fogja megérteni a címválasztást, mikor kijön a moziból. Akkor kerül a helyére, hogy egy tipikus jelenségről van szó egy elit amerikai egyetem rendkívül zárt társadalmi struktúrájában, ahová Mark Zuckenberg nem fér be. A Harvardra azokat a diákokat veszik fel, akik mindenből kitűnőek, iskolai újságot szerkesztenek, 100 százalékos tesztet írnak, és még sportolónak is kiválóak, illetve azokat, akik 17 évesen úgy csellóznak, mint Yo Yo Ma. Mark az utóbbi kategória, programozó zseni. Csak éppen abban nőtt fel, hogy soha semmire nem fogja vinni még akkor sem, ha elvégzi a Harvardot, mert társadalmilag nem oda való. És tényleg: az egyetemen nem fogadják be az elit fiúk klubjába, a lányok pedig, finoman szólva, észre se veszik. Nem véletlenül kezdődik azzal a film, hogy a lány, akivel jár, szakít vele. Számára ez az utolsó csepp a pohárban. Tagadhatatlanul negatív hős, ugyanakkor megható, ahogy képtelen belenyugodni, miért nem juthat be soha a mennyországba. És mivel az egyetemi társadalom perifériájáról csak így tud kitörni, a saját kútfejéből kényszerül életre hívni a saját klubját, és kinevezi magát elnöknek. Azt a társadalmi problémát, amit itt kicsiben látunk, világszerte látjukéljük nagyban.
Aaron Benjamin Sorkin (született 1961. június 9-én) amerikai forgatókönyvíró, producer és drámaíró. A Syracuse Egyetem elvégzése után szabadúszó színészként, színdarabíróként élt New Yorkban. Az Egy becsületbeli ügy című darabjából készült film hozta meg számára a sikert. A ’90-es években írta meg a Bűvölet és a Szerelem a Fehér Házban forgatókönyvét-t, és részt vett a Schindler listája, meg a Nyomd a sódert! forgatókönyvének elkészítésében. Televíziós karrierjének legnagyobb sikere az 1999-ben bemutatott, Magyarországon is jól ismert politikai drámasorozat, Az elnök emberei. Legutóbbi munkája a Charlie Wilson háborúja című film volt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
