Henrik Ibsen: Nóra – Karácsony Helmeréknél, Katona József Színház
Nórának még a ruhája színe is harmonizál nappalijukkal. Igyekszik a tökéletes boldogság megteremtésére, ő maga azonban elvész a nagy igyekezetben – a harmonizálással együtt szinte bele is olvad környezetébe. Nem meglepő, hogy az előadás végén ruhát vált, sőt minden nemiség hangsúlyozásától megfosztva jelenik meg: sminktelenül, jellegtelen laza pulcsiban, nadrágban, deklaráltan lenullázva férje melletti látszatéletét.
Ám addig hosszú utat jár még be. A született kertvárosi ladyk, makulátlan mintafeleségek stílusában pörög, és iparkodik megfelelni mindenki elvárásának.
Legfőképp férjének – Fekete Ernő Helmere mindenható. A nyertesek világának is első helyezettjei közül való mégis egy csapásra képes szánalmas pojácává válni.
Mert a siker embere a kint világához viszonyul úgy, mint Nóra az otthonához.
Pelsőczy Réka Kristine-je és Kocsis Gergely Rank dokija e család bomlasztója és tartósítója egyszerre. Keresztes Tamás zsaroló Krogstadtja bekúszik még a bőr alá is – e kisember körmeszakadtáig küzd igazáért, felszínen maradásáért. Zongorajátékával kíméletlenül fogva tart.
Ónodi Eszter erőteljesen építi fel szerepének ívét. Nórájának öntudatra ébredése a legemlékezetesebb. Heves gesztusokkal toporog, mintha tűkön tapodna, s tépkedi magán a ruhát – Nóra ekkor még nem találja magát, csak azt érzi mind biztosabban, hogy itt már nem komfortos neki semmi, és ebből a hamis álvilágból el kell menni. A többiben, a „mi lesz”-ben még bizonytalan. Mégis elindul. Áll velünk szemben, félelemmel telin, ugyanakkor nyitottan, várakozással, és hosszan néz a szemünkbe – mi vagyunk az ismeretlen világ. Innentől pedig már rajtunk is múlik, hogy újabb falak vagy segítők leszünk-e majd egy hazug világgal bátran szakító életében.
Székely Kriszta következetesen felépített, mindenre kiterjedőn kidolgozott rendezésében időről időre beletrappol valami idegen elem, megtöri valami allúzió (krimi, western). E látszólag suta és indokolatlan stílusparódiák hamis hangokként szokatlan mód, ám hatásosan képezik le Nóra és Helmer kapcsolatát.
„Közhelyek – hányok” – mondja Krogstadt. Az előadásban szerencsére szemernyi közhely vagy közhelyes megoldás sincs. Redukált szövegével, progresszívebb etűdjeivel, szokatlan elemeivel a Katona új bemutatója egy ízig-vérig élő Nórát eredményez.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!