A sötét és hideg téli városban sétálva ilyen tájban gyakran csapja meg az orrunkat egy ínycsiklandó illat: december környékén a forgalmas tereken és a karácsonyi vásárok közelében felbukkannak a múlt század eleji hangulatot árasztó gesztenyesütők. Mi pedig annak rendje és módja szerint elcsábulunk, jó drágán veszünk egy adagot a téli finomságból, és megfogadjuk: legközelebb otthon készítjük el.
Ezt a fogadalmunkat pedig érdemes lenne betartani, mert a gesztenye nem csak finom, de számtalan egyéb jó tulajdonsággal is rendelkezik. Ráadásul nem kizárólag sült rágcsálnivalóként és cukros püréként tálalhatjuk, főzhetünk belőle különleges levest, tölthetjük pulykába vagy más szárnyasba, készíthetünk belőle akár húsos ragut vagy adhatjuk vadak mellé köretnek is.
Köztudott, de azért nem árt hangsúlyozni, hogy az ehető (más néven szelíd vagy maróni) gesztenyét semmiképpen nem szabad összekeverni távoli, ám külsőre nagyon hasonló rokonával, a nálunk gyakori vadgesztenyével, ami mérgező. Az eredetileg Kis-Ázsiából származó fa, amelynek az ehető gesztenyét köszönhetjük, nem nő meg akárhol, Magyarországon főleg a Dunakanyarban és a Zalai-dombságon találhatjuk meg, de a legidősebb, 500-600 éves példányok Kőszeg környékén teremnek. A gesztenye Európa melegebb részein sokáig fontos táplálékforrásként szolgált, Franciaország egyes részein, Korzikán, Portugáliában vagy Észak-Olaszországban a 18–19. században sokszor a gabona helyett használták, ezért is hívták „kenyérfának” a szelídgesztenyefákat akkoriban.
Nem véletlen, hogy ínségesebb időkben a gesztenyéhez fordultak, szénhidrát-, cukor- és keményítőtartalma ugyanis nagyon magas, nem nevezhető fogyókúrás éteknek. Emellett azonban számtalan antioxidánst, vitamint és ásványi anyagot is beviszünk a szervezetünkbe, ha elmajszolunk néhányat. Gazdag a sejtvédő hatású E-vitaminban, valamint B1-, B2-, B6-, sőt C-vitaminban is, az ásványianyag-tartalma pedig a legtöbb gyümölcsénél magasabb, sok kálium, nátrium, kalcium és foszfor is bőséggel van benne. Mindennek tudatában kiérdemli az egészséges jelzőt, nem beszélve arról, hogy koleszterint egyáltalán nem tartalmaz, magas viszont az élelmirost-tartalma.
Ezek után már csak az a kérdés, hogyan fogjunk hozzá az elkészítéséhez, ha sikerül a zöldségesnél kifognunk egy adag szép szelídgesztenyét. Természetesen otthon is nekifoghatunk a sütésnek, ilyenkor a szemek kerek oldalán óvatosan keresztbe be kell vágni a héjat, addig sütni, amíg fel nem pöndörödik, és könnyen ki tudjuk bányászni a belét. A lakás garantáltan megtelik majd a finom gesztenyeillattal, a füstös „utcai” ízt viszont a sütőben nem tudjuk reprodukálni, ehhez sajnos elő kell venni a kerti grillt és a faszenet, és fagyoskodni kell egy kis ideig a kertben vagy az erkélyen.
A vállalkozóbb szelleműek megpróbálhatják beépíteni a téli, karácsonyi fogásokba is. Szinte mindenféle húshoz illik, a vadhúsokkal pedig kifejezetten „jóban van”, megfőzve akár a burgonyaköretet is helyettesítheti.
Néhány hétig még biztosan találunk belőle a boltokban, a hűtő fiókjában akár több hónapig is eláll, ha fel nem faljuk rögtön.
Sajnos ismét bebizonyosodott: nem mindegy, melyik terméket emeljük le a boltok polcairól. A gesztenyemasszák esetében egészen elkeserítő eredményt hozott a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal vizsgálata, amely arra derített fényt, hogy a laboratóriumi vizsgálatok szerint a kereskedelemben kapható, fagyasztott termékek közül 11 rizslisztet, 3 pedig burgonyát tartalmaz. A fogyasztókat megtévesztő gesztenyemassza-termékek száma eléri a több tízezer darabot, ezeket a hatóság levetette a boltok polcairól.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
