Jáksó László, a Heti Hetes házigazdája mindenkit arra biztat, hogy ne vegye komolyan, amit a tévében lát. – A televízió nálam állandóan megy, de inkább csak háttérzajként. Egyedül élek, örülök, ha valami szól a lakásban. Ha azonban egy műsor rossz, nem szoktam dühöngeni – elmélkedett a műsorvezető.

 
Jáksó László

 Jáksó úgy érzi, hogy a magyar médiában mindennek meg van a helye. Szerinte a fogyasztó késztetést érez az újságok, tévéműsorok pontozására és értékelésére. – Ma az a divat, hogy értéktelennek bélyegezzük a bulvárt. Egyetértek, csak azt ne felejtsük el, hogy mindig az volt. Akkor is, amikor még mi is olvastuk – emlékeztetett. – Persze nem kötelező élvezettel falni a bulvárlapokat, de például a metrón kiváló útitárs lehet – adta a tippet. Bisztrókban eszik, mivel nem szeret főzni. Folyton utána szaladnak, mert rendszeresen otthagyja az újságot az asztalon. – Kérem szépen, a bulvárújság erre való. El kell felejteni, ami benne volt. Ugyanígy vagyok a televízióval. Horváth Ádám szokta volt mondani, hogy média miatt táblás tüntetés sosem volt. Ne is legyen. Nem olyan fontos. Az emberek szidják a show-műsorokat, bizonygatják, hogy ők ugyan nem is néznek tévét. Minderről órákig beszélgetnek baráti társaságok. Márai Füveskönyvének egy fejezete jut eszembe, a címe: Az öltözködés fontosságáról. Így szól a fejezet: az öltözködés nem fontos – rögtönzött kiselőadást. A műsorvezetőnek sűrű hete volt, de némiképp feldobta napját, hogy telefonon

kerestem meg. – Talán kicsit lusta vagyok, talán elhagytam valahol a motivációm, de jobban érzem magam, ha lazább a heti programom. Megújult a Class FM internetes oldala, én is buzgón részt vettem a kreatív megbeszéléseken, a honlapot sajátomnak érzem. Engem negyvenkét évesen, általában hülye pofák vágásáért fizetnek. Ettől azért nem hasonulok meg, de a szerep untat. Éppen ezért örülök, hogy eredeti szakmámmal, programozóként is segíthettem a rádiónak. A hétvégét cserébe dermedten izgultam végig a monitor előtt, felügyeltem az átállást – mesélte. – A napokban több interjút is adtam, de sajnos egyiket sem telefonon. Görcsösen próbálom távol tartani magam az élő kérdezzfelelektől, ugyanis – bármilyen furcsán hangzik – nem szeretek beszélni. Pláne hülyeségeket. Gombnyomásra működő interjúalany vagyok, valójában három perce még aludtam. Villámgyorsan össze tudom szedni magam. Hisztizni, hörögni pedig nem szoktam, mert nyomban megbélyegeznének. Igaz, a programozás és a bohóckodás közt át kell váltsak magamban egy kapcsolót. Édesapámnak gondolattolulása volt, állandóan csapongott, miközben egyetlen témáról akart beszélni. Nekem is vigyáznom kell, hogy ne kalandozzak el a sokszorosan összetett mondatok felé…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!