Még kevesen ismerik, a csecsemőszínház máris osztódik: egyes színházi produkciók a kétéveseknek, mások még kisebbeknek szólnak.
Színház csecsemőknek? – csodálkozott Novák János, mikor néhány éve norvég gyerekszínházas kollégái arra kérték, ő és társulata vegyen részt velük együtt egy uniós csecsemőszínházi projektben. Novák János a fővárosi Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház vezetője. A szakember azért lepődött meg a norvégok felkérésén, mert emlékezete óta a hazai gyerekpszichológia úgy tartotta, 4-5 éves kor alatt nem szabad a gyereket színházba vinni. E tétel alapján működtek a magyar gyerekszínházak.
Tragédia szülte a csecsemőszínház ötletét. – Nyolc hónaposan elhunyt egy norvég író gyermeke. A gyászoló édesapának azt írta a gyerek orvosa, a kicsi teljes életet élt – mondja Novák, amit a skandinávoktól megtudott. – Az apuka azonban úgy vélte: amiért gyereke nem jutott kultúrához, nem lehetett teljes az élete. Elintézte, pályázatot írjanak ki olyan alkotásokra, amelyek a legkisebbeknek szólnak… Ma már Norvégiában a gyerekszínházakra jutó állami kiadások tíz százalékát csecsemőszínházra fordítják.
Miután Novák Jánost a legújabb pszichológiai kutatások is meggyőzték: életünk első kilenc hónapja – még az anyaméhben – és az azt követő három év egész életünkre kihat, a Kolibri társult a norvégok kezdeményezte nemzetközi projektbe, ez volt a „Glitterbird – művészet a legkisebbeknek”, s 2005-ben honosította a csecsemőszínházat. A félévestől háromévesekig szóló első előadásokat – például a népdalokra épülő Toda, a Bozsik Yvett nevéhez fűződő Négy évszak – ma is műsoron vannak, vidéki gyerek-, bábszínházakban is követőkre találtak, számos babaszínházi produkció pedig nemzetközi karriert is befutott.
„A sűrű figyelemnek az a csöndje, ahogy a legkisebbek figyelnek, semmivel sem hasonlítható össze” – idézi Novák a babaszínházak másik atyját, az olasz Roberto Frabettit. Bolognában állandó színháza van a kétéveseknek szóló előadásoknak, innen indult a másik nemzetközi projekt, a Small Size, fesztiválját tavaly Kaposváron tartották. A legkisebbeknek való, 20-30 perces produkciókkal ellentétben a kétéves kortól ajánlottakban több a szöveg és hosszabbak. Ami közös: nincs sötét nézőtér, se színpadi függöny, csak móka, kacagás. Olykor sírás.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
