Gyönyörűséges áthallás

 

– Két meghalt barátjának állított emléket az Ákombákom című estjével… – Ez egy nagyon szigorúan felépített műsor, ami Zelk Zoltán Ákombákom című versére van fölfűzve. Orbán Ottónak és Lázár Ervinnek állítok emléket benne a műveiken keresztül. Velük külön-külön is jóban voltam. Az ő elvesztésük nagy fájdalom volt. Az is izgatottá tett, hogy ez az est egy zsinagógában hogyan fog hangzik majd. – Jár zsinagógába? – Ritkán, nagy ünnepekkor, ez is főleg akkor volt, amikor édesanyám még élt. – A fesztivál programjában föllép a Karinthy Színház A Bermuda-háro mszög- botrány című előadásában is. – Ez bulvárkomédia, Koltai Róbert, Esztergályos Cecília, Voith Ági főszereplésével, én egy rabbit játszom benne. Jó kis előadás. – A Stúdió „K” Téboly Thébában című előadásában egy volt királyt alakít, ő szinte az egyetlen tisztánlátó ember a darabban. Mivel Euripidész Bakkhánsnők című tragédiája alapján született a produkció, és az eredeti címet átírták, az ember rögtön arra asszociál, hogy a téboly Magyarországra vonatkozik. – Ezt nem kell így kimondani. Az én fénykoromban nem lehetett mindent egy az egyben kimondani, és éppen az volt a színház gyönyörűsége, hogy sok mindent áthallásosan lehetett megfogalmazni. – Ez a produkció arról szól, hogy a totális őrület és a káosz jön. Nagyjából megegyezik a véleménye azzal, amiről az előadás beszél? – Természetesen megegyezik, különben nem tudtam volna eljátszani a szerepet, és nem vennék részt az előadásban. – Az Esőemberben is egy tisztánlátó pszichológust alakít, aki rezignáltan veszi tudomásul, ami körülötte történik. – Ő olyan emberekkel van kapcsolatban, akiknek az állapota nem változtatható meg. Őket próbálja nagy szeretettel és komoly kitartással, valamilyen módon a társadalom számára elfogadhatóvá tenni. Ehhez hatalmas empátiára van szükség. – Mióta Veszprémben nem hosszabbították meg a szerződését, nem tartozik színházhoz. Nem hiányzik? – Nem, mivel nagyon sokáig tartoztam színházhoz. – Éppen ezért hiányozhat. – Nekem már az nem hiányzik, hogy állandóan ott legyek valahol, és jópofáskodjam, ott üljek a klubban. Ami hiányzik, azt, amikor játszom, végül is, estéről estére megkapom. Ilyenkor van egy társaság, amelyik arra az időre befogad engem, én pedig befogadom őket. Szerencsés esetben. Ha nem olyan szerencsés a helyzet, mert ilyen is van, hát akkor dolgozom. Én már elég nagy kort megéltem színházban. Negyvennyolc éve vagyok színpadon. Sok társulatban voltam, de ez már nem hiányzik. – És egy olyan népszerűséget adó szerep sem, mint amilyen a Szomszédokban Virágh doktor? – Az jó lenne. De az a furcsa, hogy most mindennap ismétlik a Szomszédokat. Már nem azt kérdezik tőlem, hogy mi van Etussal, hanem azt mondják, „örülök, hogy látom, milyen jól néz ki.” Rám mosolyognak, megkérdezik, hogy vagyok, miért nem látnak másban is a tévében. Azt hiszem, tudni kell méltósággal abbahagyni valamit. Nem könnyű. – Abba akarja hagyni a színészetet? – Még azért nem hagyom abba. De az ember terhelhetősége csökken. – Ennek ellentmond, hogy még önálló estekkel lép fel. – Ezeken csak magamért kell felelnem. Komoly fejtörést okoz, hogy mennyire szabad kockára tennem egy előadás üzembiztonságát. Ne szeretnék másokat kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogyha megbetegszem, keresgélni kell, ki ugrik be helyettem. Sajnos erre már gondolnom kell.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!