Ha megtartják, úgy jó

A történet nem hétköznapi. Arról szól, hogyan osszuk meg a szerencsejáték főnyereményét azzal, akinek megígértük. Miközben erre, az elején, gondolni sem mertünk. Ígérni pedig mindenki tud. Az könnyen megy. Nos, amikor a néző számára kiderül, hogy ebből lesz a komédia, jó ideig másra sem tud gondolni, hogy ő vajon mit tenne hasonló helyzetben.

João Bethencourt Telitalálat című darabja szerencsére éppen ezt járja körbe, oda-vissza, kifordítva, befordítva, s mivel mindössze három színész egy egész társulatot hoz elénk a színpadra – lelki szemeink előtt azok is megjelennek, akikről vagy akikkel telefonon beszélnek –, teljes élménytárt kapunk a komédia világából. Őze Áron, Kovács Vanda, Vasvári Csaba pontosan megmutatja, milyenné válnak az emberek, ha pénz áll a házhoz, s hogyan formálódik a jellem annak függvényében, hogy mit és főként mennyit ígér a jövő.

Bonifació (Őze Áron) pontosan olyan, amilyen egy talpig becsületes kisember, kissé talán túl is esik önmaga tisztességén és kiszolgáltatottságán, de így még esendőbb. Alzira (Kovács Vanda) Walter felesége szerepe szerint ugyan inkább csak férje árnyéka, amitől még inkább megmutatkozik Walter (Vasvári Csaba) személyisége – akiről viszont nem is annyira hisszük el, hogy bármiféle elméleti koponya volna, mint inkább Bonifació kontrasztja.

A Sipos Imre rendezte komédia színpadi képe kellően latinos hangulatot áraszt ahhoz, hogy lehetne akár hazai lakásbelső is. A körbejárható ház színpadi képe ugyan zavaró kissé, mert ajtó-ablak egybenyílik itten, és ennyi erővel a falon át is közlekedhetnének a szereplők, de ez a darab – végül is – arról szól, hogy a pénz, ha nem is boldogít, hiánya pedig kínzó; és megmutatja azt, milyen ember lakozik is bennünk, mégiscsak olyan, mint az ígéret: ha megtartják, úgy jó.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!