Az avoni hattyú humora és szarkazmusa fölerősödik az aktuálpolitikai áthallásoknak köszönhetően. Az Örkény színpadán új felfogású, emlékezetes előadást látunk, kitűnő színészi alakításokkal.
Egy színpadot betöltő lelátón szorong a szurkolótábor: egész Dánia. Az idős Hamlet halott, Claudius, az új király (Znamenák István) öntelt fölényességgel biztosítja a maga hatalmáról a népet. Kifestett arcú emberek éljeneznek, tapsolnak vagy pfujolnak, mikor mire van szükség. Manipulálhatók, felheccelhetők, megfélemlíthetők.
A régi-új királyné (Für Anikó) dekoratív bábként asszisztál volt sógorának, immár férjének. Csak Hamlet (Polgár Csaba) gyászol, aztán amikor apja szelleme ráparancsol, hogy bosszulja meg erőszakos halálát, összezavarodik. Hiszen mit is kell tennie?
Torolja meg a gyilkosságot, amelyre egyetlen tanúja egy szellem? Ugyan mit érhetne el, ha nincs valódi bizonyítéka, és ha lenne is, nincs törvényes eszköze? Mindenki bólogat, egyetért vagy épp felháborodik, ahogy az uralkodó óhajtja. Élen jár Polonius (Csuja Imre), akinek van magához való esze, de erkölcsi aggálya szemernyi sincs. Hamlet persze habozik, kétségbeesik, önvádat növeszt, és kényszermozgásos neurotikus válik belőle. Vagy megjátssza magát? Talán csak az Ophelia (Kókai Tünde) iránti szerelem teszi boldogtalanná? Higgyenek, amit akarnak, talány ő a maga számára is. Annyi bizonyos, hogy országos méretűnek érzi a tettetést, a megalkuvást, ami nem sok jót ígér. Dániában tényleg rohad valami.
Egyedül a színészkirály (Gálffi László) és a színészkirályné (Pogány Judit) tartása mérvadó. A többi szemfényvesztés. Nem is marad el a pusztulás, a lelátót csontvázak töltik be. És halott Polonius, Ophelia, a dán királyfi, a megbékélt Laertes, a vérfertőző állat és a megtévesztett királyné. Így érkezik meg kíséretével a norvég herceg, Fortinbras, mintha katasztrófaturisták lennének mind. Fesztelenül fényképezkednek, majd távoznak, hiszen itt úgyis minden az övék.
Bagossy László rendezésében Horatio (Novkov Máté) és Ophelia kisebb súllyal esik a latba. Shakespeare humora és szarkazmusa viszont fölerősödik a politikai, sokszor aktuálpolitikai áthallásoknak is köszönhetően.
Az Örkény színpadán új felfogású, emlékezetes előadást látunk, kitűnő színészi alakításokkal (élen Polgár Csabáéval). Nádasdy Ádám fordításának maisága veretesség nélkül is ütős, és soha így nem nevet a néző tragédián, pedig a vég nem lehet ennél keserűbb.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
