Szarka Tamás: Éden földön (Hany Istók legendája), Nemzeti Színház
Isten látja lelkem, Bozsik-rajongóként nagyon szurkoltam, hogy a Bozsik Yvette rendezte-koreografálta új bemutató a Nemzetiben a tőle elvárható módon izgalmasan egyedi és átütő erejű legyen. Nem így lett. A zenés családi fantasynek hirdetett előadás családinak ugyan családi, ám meglehetősen fantázia nélküli.
És ennek alapvetően maga a darab az oka. A talált gyerek, Hany Istók legendáját feldolgozó mű, melyet Szarka Tamás (a Ghymes egyik alapító tagja) írt és komponált, bántóan szedett-vedettre sikeredett – egyetlen gondolatot sem visz végig, belekap sok mindenbe a hit erejétől a másság elfogadásán, tolerálásán keresztül a természet rendjébe való belepiszkálásig. És így például olyan fontos sorok lökődnek légüres térbe, mint az „Akivel beszélsz, nem vadászod le, nem vájod ki a szemét”. Még ha gyerekeket is céloz a mű, a leegyszerűsítés nem lehet egyenlő a szentenciákba foglalt didaxissal, a happy end a konfliktusok elmismásolásával és a giccsel.
Az első rész leginkább egy A dzsungel könyve magyar módra, lápi világgal és fehér kócsaggal. A második rész Kaspar-parafrázis Móricz Pillangójának motívumaival megspékelve. Mindez persze a Nemzeti színpadát maximálisan kihasználó látványos kivitelezésben. Repülésekkel, fényekkel, videoinstallációkkal, gyönyörű vagy épp szellemes jelmezekkel (Berzsenyi Krisztina). A színészekre sem lehet panasz: Tóth Auguszta, Trokán Anna, Olt Tamás tökéletesen hozzák, amit kell, Berettyán Nándor is megbízhatóan teljesít a főszerepben. Tompos Kátya lefegyverzőn önreflektív humora pedig Bozsik iróniáját idézi.
Ám kidolgozott alapanyag híján maga Bozsik csak mímelni tud: a profizmus mögé bújik. És ez azzal jár, hogy elnémul sajátos humora, elpárolog különleges fanyar stílusa.
Persze kritika ide, kritika oda, másnap a kislányom mégiscsak lepedőkből fehér kócsagnak öltözött.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!