Háziasszonyok vs. séfek

– Legújabb receptgyűjteménye olajos magvakból készült ételeket tartalmaz. Netán a most divatos paleolit étrend ihlette?

– Semmi köze nincs hozzá, egyszerűen szeretem a mandulát, a pisztáciát, a diót, a mogyorót és minden ilyesmi magot. Nagyon egészségesek, sok bennük a szervezetünk számára hasznos olaj, és ugyan hizlalnak, de csökkentik a koleszterinszintet. Olyan ételeket találtam ki, amelyeknek ezek a magvak az alapjai, levesek, főételek és néhány különleges sütemény.

– Mi adja az ihletet ennyi évtized után?

– Fantázia kérdése, és segít, ha egy új vagy elfeledett alapanyagra bukkanok. Legutóbb a palotakarfiol volt ilyen, ami a brokkolira és a karfiolra hasonlít, csúcsos a teteje. Ez most az új kedvencem. Vagy a fekete retek: meghámozom, szeletekre vágom, két karika közé sajtot teszek, majd bepanírozva kisütöm.

– Máshogy főz, máshogy írja a könyveit manapság, mint a kezdet kezdetén?

– Egészségesebben főzök, más a konyhatechnika is, a zsírt elhagytam, s van, amibe vizet sem teszek, mert úgy finomabb, némely alapanyagban amúgy is van elég víz. De ma is minden ételt magam próbálok ki és csak azt a receptet írom le, ami valóban elkészíthető és az alapanyagai itthon könnyen beszerezhetőek. Bár nagyon szeretek enni és főzni, nem az étel kedvéért, hanem az olvasóimért dolgozom.

– Kik ők? Kezdő háziasszonyok, nagymamák?

– Az író-olvasó találkozók tapasztalatai alapján ötvenes hölgyek. Akkor vagyok a legbüszkébb, amikor a könyveim hatására egy addig sosem főzőcskéző hölgy beáll a konyhába és sikert ér el. Ha egészséges akarsz maradni, olyat is kell enned, erre pedig a saját főztöddel van a legnagyobb esély. A hagyományos magyar ételeket is lehet kevésbé kalóriadúsan és kevésbé zsírosan főzni. A különböző gyorséttermek, utcai árusok ipari szemetet árulnak, a félkész ételekben ízfokozó, állományjavító van, amik hosszú távon „megölik” a fogyasztóját.

– Évek óta szinte mindenki szakácskönyvet ír, a legtöbb csatornán van főzőműsor. Miért ekkora divat mostanában a gasztronómia?

– Mert látványos, és fel lehet hívni vele a figyelmet, ez leginkább a celebeknek fontos. A főzés megtanulható, fantázia, kézügyesség, türelem kell hozzá, így könnyen jöhet a siker. Persze a minőség más kérdés. Hamar le lehet „bukni”.

– Nézi a főzőműsorokat?

– Főleg a külföldi gyártásúakat. A hazaiakban egyesek olyan piszkosan főznek, hogy sikoltozom, ha látom. Például az egyik szakács ugyanazt a deszkát használja a nyers húshoz, a zöldség pucolására és a kész hús felvágására is, úgy, hogy közben nem mossa el. Vagy azzal a piszkos konyharuhával törli el a tányért, amivel előtte a zsírt itatta fel.

– Ajánlottak önnek ilyen műsort?

– Nem, de tudtommal ezek nagy része úgy készül, hogy az illető maga megcsinálja a filmet és azt megveszi a csatorna, sőt van, aki fizet azért, hogy szerepelhessen. Én ilyenre nem vágyom.

– Kitől tanulta a „trükköket”?

– Anyám hamar meghalt, úgyhogy Horváth Ilona szakácskönyvét vettem alapul, utána magam kísérleteztem. Próbálgattam, variáltam mindent, hogy más legyen, mint a megszokott. Jamie Olivertől, akit zseniálisnak tartok, tanultam nemrég valamit. A karfiolnak a leveleit is meg lehet főzni, isteni levesnek vagy főzeléknek. A krumplihéjat is fel lehet használni, ezt Amerikában láttam: a jól megmosott krumplit meg kell hámozni és a kis darabokra vágott héjat forró olajban kisütni, remek, ropogós lesz, mint a chips.

– Emlékszik a legelső főztjére és receptjére?

– Kelkáposztából főztem sok mindent, még akkor főzni nem is tudtam, persze szakácskönyvből kísérleteztem, egy hétig azt ettük a testvéremmel. A pályán a rakott krumpli indított el: rendeztünk egy 10 fős összejövetelt és egy nem hagyományos rakott krumplit készítettem, aminek akkora sikere volt, hogy azt kérdezték: miért nem írom le a receptjét? Azóta nagyjából kétszázféle rakott krumplit tudok. Sprotnival például isteni: egy sor hal, amit összekeverek narancslével, olajjal, fokhagymával, aztán egy sor krumpli és tejföl, sajt a tetején.

– Mi a véleménye a mai gasztrobloggerek, a fúziós és a molekuláris konyha világáról?

– Van közöttük, aki nagyon jól főz. A fúziós és a molekuláris konyha már egy egészen más dolog: divatos eljárásokkal, trükkökkel készült ételek nem háziasszonyoknak valók. Ezeket laboratóriumokban állítják elő, speciális felszerelés kell hozzájuk, van olyan étel, amely mellett két napig kell állni egyfolytában. Ennek egyik nagymestere Heston Blumenthal. De ezek inkább a trendi éttermek séfjeinek valók, háziasszonyok mindennapjaiba nem illeszthetőek be.

– Első könyve 350 ezer példányban fogyott két hónap alatt. Tartja még a rekordot?

– Mivel a kiadó még mindig kér tőlem könyveket, gondolom, fogynak. Ma közel 1500-féle szakácskönyv kapható, ha 3000 példányban elfogy valamelyik, már boldog lehet a szerző és a kiadó.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!