Budapest csodás, elképesztő, lenyűgöző város. Aki itt él, annak sem árt néha emlékeztetnie magát erre a tényre, a benzingőzös, aszfaltra vetett csikkekkel csipkézett, szürke hétköznapokon ugyanis könnyen elfelejtkezhetünk róla. Az idegenvezetők mai világnapja jó alkalom, hogy újra eszünkbe jusson, miért is szép hazánk fővárosa.
Ahhoz azonban, hogy ne megfáradt tekintettel nézzük az unalomig ismert utcákat, új perspektívát kellett keresnünk. Ha a mi szemszögünk már elavult, talán érdemes egy idegen bőrébe képzelnünk magunkat. A külföldiek számára rengeteg túrát szerveznek, amelyeknek mind egy célja van: bemutatni az igazi Budapestet. De milyen is ez a város valójában? Két különböző túrán vettünk részt, délelőtt egy buszos körutat tettünk, délután pedig az alternatív gyalogolós megoldást választottuk. A kérdés az volt, mennyire ismerhetjük meg a várost, milyen kép alakulhat ki bennünk röpke néhány óra alatt.
Ragyogó napsütésben ugrottunk fel csütörtök reggel 10 órakor a kétemeletes Hop On Hop Off buszra. Az utazóközönség meglehetősen vegyes volt: babakocsis család, idős pár, tízfős olasz csoport, magányos fiatal lány – nem igazán lehetett átlagot vonni. A körút célja egyszerű: bemutatni a város legemblematikusabb helyszíneit, némi pluszinformációval kiegészítve. Mindehhez egy fülhallgatót kellett csupán felvenni, kiválasztani a húsz nyelv közül azt, amelyikkel megbirkózunk, aztán hátradőlve élvezni a bemutatót. Bazilika, Andrássy út, Hősök tere, budai vár, Citadella, Parlament – megannyi ikonikus hely, amelyekről ugyan a magunk részéről túl sok újdonságot nem tudunk meg, a külföldieket azonban láthatóan lenyűgözték. A városi forgalomban döcögő autóbuszon az üresjáratokat (amikor nem volt semmilyen lényeges látnivaló) vagy magyaros dallamok bejátszásával, vagy Magyarország és Budapest történelmének ismertetésével töltötték ki. Persze nehéz öt percben bemutatni az ország alapítástól napjainkig történt legfontosabb eseményeit, a lényeg azonban (legalábbis homályos emlékeink szerint) benne volt az összefoglalóban. Látnivalók tekintetében pedig nem kell szégyenkeznünk, hiába van az út rengeteg helyen feltúrva, hiába repedezik sok házon a vakolat, azért gyönyörű város ez a Budapest, az emeletes buszról pedig sok olyan dolgot is megláthatunk, ami az utcán sétálva esetleg elkerülte volna a figyelmünket.
Vicces eleme az ilyen utaknak, hogy ha levesszük a fülhallgatót, és csak útitársainkra koncentrálunk, gyönyörűen megkoreografált mozdulatsorokat láthatunk. Jobbra, balra, jobbra majd felfelé fordulnak a fejek, mintha zsinóron rángatnák őket a látnivalók irányába. Egy idő után megszállt minket az ihlet, és a német, orosz, illetve angol nyelvű tájékoztató helyett átkapcsoltunk a kínai, majd a finn, dán, koreai és cseh „adóra”, és próbáltuk kitalálni, miről is szól éppen az idegenvezetés. Szerencsére a Duna, Buda, Pest szavakat azért felismertük minden nyelven, így nem kellett pánikba esnünk, a szöveget meg, ha akartuk volna, se értettük volna, mivel az előttünk ülő tucatnyi olasz minden látványosságra hangorkánnal reagált. A Citadellánál leszállhattunk a buszról, külföldi társaink legnagyobb megelégedésére, hiszen így Budapest lenyűgöző panorámájával a háttérben készíthettek magukról hoszszas fotósorozatokat, ráadásul mivel a buszon enni és inni szigorúan tilos, a több mint egyórányi utazás után mindenki megkönnyebbülve oltotta szomját.
A buszos városnézés egyetlen hiányossága a személyes kontaktus. Bár a buszokon mindig van több idegenvezető is, akik bármilyen kérdésre tudnak rengeteg nyelven válaszolni, az emeletes busz tetejéről kissé nehézkes lenne minden egyes érdekes ház története felől érdeklődni az odalent tartózkodó hozzáértőktől. Az is tény, hogy egy kétórás út alatt nem lehet megismerni egy várost, a fontos látnivalókat azonban nagyjából átvettük, az útvonal pedig garantálta, hogy viszonylag átfogó képet kapjunk Budapest arculatáról.
Délután egy egészen más szegletét fedeztük fel a belvárosnak, pedig gyakorlatilag ugyanonnan indult a túra, és sokszor keresztezte is a délelőtti buszos utazás útvonalát. Nem hiába ígérte már a beharangozó szöveg is, hogy az Alternative Budapest csaknem négyórás túráján egyedi megközelítésből fedezhetjük fel a várost, olyan helyekre mehettünk be, amelyek eddig tősgyökeres pestiként sem voltak ismertek számunkra. Fülhallgató helyett Sipos Márti szolgáltatta az információkat, méghozzá a túra tematikájához igazodóan kötetlen, vicces, de azért tudnivalókban is bővelkedő formában. Kérdezni bármikor lehet – kár, hogy a nyolcfős, főként ausztrálokból és angolokból álló csoport alig mutatott hajlandóságot erre. A séta során olyan pontjait tekintettük meg a belvárosnak, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak Budapest pezsgő kulturális és zenei életéhez. A falakon található, gyakran neves nemzetközi művészek nevéhez fűződő graffitik éppúgy megtalálhatóak voltak, mint az eldugott galériák, ahol kezdő alkotók próbálgatják szárnyaikat. Természetesen a belváros képéhez elszakíthatatlanul hozzátartozó romkocsmákat sem kerültük ki, sőt némelyikbe be is mentünk, hogy az ausztrálok is megtapasztalják, hogyan mulatnak ma a magyar fiatalok. Láthatóan tetszett nekik az élmény.
A gyaloglás egyetlen hátulütője a februárhoz méltó rettentő hideg volt – szerencsére az útvonal megtervezésekor gondoltak arra is, hogy egészséges időközönként fedett helyeken melengessük meg elfagyott végtagjainkat. Kétségtelen, hogy ha ezen az egy túrán vettünk volna részt, nem kifejezetten ismertük volna meg Budapest nagy látványosságait. Messzire kerültük a Parlamentet, a bazilikát, a Hősök terét, de még a főváros zsinagógái közül sem azt vettük szemügyre, amelyik előtt napszaktól függetlenül kígyózó sorok állnak. Viszont átérezhettük, milyen igazi pesti fiatalnak lenni, megtudhattuk, mennyi színes, izgalmas program várja azokat, akik nyitottak az újszerű élményekre, kiderült, milyen pezsgő éjszakai életet él ez a nem is olyan ifjú főváros napról napra. Bár ezen a sétán főként fiatalok vettek részt, az azért kiderült: időnként az idősebbek is szívesen megmerítkeznek az alternatív Budapest kínálta izgalmakban.
Közhelyes lenne megállapítani, hogy Budapestnek két arca van, egy nappali, képeslapokra illő, látványos, és egy esti, underground, titokzatos. Ennél ugyanis jóval több van ebben a városban, mi pedig egy nap alatt tényleg csak a leglényegesebb elemeket fedeztük fel. Viszont a két túrából már alkothatunk egy viszonylag egységes képet magunknak: Budapest mind kulturális, mind építészeti, történelmi vagy éppen bulizós szempontból vonzó város, amit bármikor, bárkinek érdemes – akár egyedül, akár szervezett formában – felfedeznie.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!