A Nagymező utca környékén színházat nyitni saját bevallásuk szerint is olyan, mint vizet vinni a tengerbe, ám a Mozsár Műhely alapítói azt ígérik: rendhagyó produkciókat láthat az, aki idelátogat. Megelevenedik itt Karnyóné, Csokonai klasszikusa, épp csak három úszónak öltözött fiú előadásában – de a repertoáron elfér az egyszereplős monodráma, a bábjáték és a zenével kísért versfelolvasás is. Az alkotók újszerű látásmódja az, ami összeköti a sokszínű kínálat darabjait. A produkciós vezető Megyeri Lénával beszélgettünk.
– Nemrég nyílt a hely, és egészen fiatal, szárnypróbálgató művészek is feltűnnek itt. Kik azok, akiknek elsősorban megpróbálnak lehetőséget adni?
– Az első évadunk repertoárja a tavaly nyáron meghirdetett „Mozsár Műhely pályázat” nyertes produkcióiból alakult ki. Erre a pályázatra független színházi alkotók, műhelyek jelentkezését vártuk. A pályázók köre nagyon színes volt életkort, színházi hátteret és tapasztalatot tekintve is, és a nyertesek kiválasztásánál a fő szempontunk a minőség volt, illetve az, hogy a tervezett produkció illeszkedjen a hely alakuló arculatához. Fontosnak tartjuk, hogy a tapasztalt és ismert művészek mellett időről időre lehetőséget adjunk fiatal tehetségeknek is. Az első évad bemutatói közül kettőt (Karnyóné, 100 szóban a Város) pályájuk elején járó, tehetséges fiatalok hoztak létre, és a havi rendszerességű Beszélő levelek produkcióban is gyakran feltűnnek budapesti és kaposvári színművészeti egyetemisták.
– Vannak rendhagyó előadások is, például az említett Beszélő levelek, aminek során híres emberek levelei kerülnek felolvasásra, de gyerekeknek szóló bábdarabokat is láthatunk. Mi az, ami összekapcsolja ezeket a nagyon különböző produkciókat?
– A Mozsár Műhely szlogenje: „Színház újragondolva”. Ez azt jelenti, hogy olyan produkciókat mutatunk be, amelyek akár műfajilag, akár formailag, akár tartalmilag valamiben újszerűek, különlegesek.
– A Karnyóné előadása során három fiú nagyon kevés eszköz segítségével ad elő egy nehéz nyelvezetű klasszikust. Egy másik előadás, a Szépkisnap, egyszereplős monodráma. Tudatos, hogy ennyire minimalista előadások kapnak lehetőséget?
– A hely mérete és technikai adottságai szabnak bizonyos korlátokat, főleg kevés szereplős, viszonylag kis technikai igényű előadások valósíthatók meg a térben. Ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy ezek a korlátok nem okoztak semmilyen problémát a nálunk dolgozó alkotóknak. Kifejezetten szeretik a teret, szeretnek itt dolgozni, és szárnyal a fantáziájuk és a kreativitásuk.
– Mit tapasztalnak, milyen a közönség, kik az érdeklődők az egyes előadásokra?
– Egyre nagyobb az igény a nagy kőszínházak mellett a kisebb, intimebb terekben megvalósuló előadásokra, ahol közvetlenebb a kapcsolat a nézők és az alkotók között. Akik nyitottak erre, azok örömmel fedezik fel a helyet és az előadásainkat.
– Milyen új előadásokkal készülnek a tavaszi szezonra?
– Az évadban még négy bemutatónk lesz. Az „Április Párizsban” egy kétszemélyes vígjáték, amelyet Horgas Ádám rendez. Róla tudható, hogy munkáiban mindig nagy hangsúlyt fektet a látványra – érdekes lesz ezt most egy ilyen kis térben megtapasztalni. Március végén lesz látható a Notesz – „Hanyas vagy, Radnóti?” című színházi-irodalmi est Balog József előadásában. A Tavaszi Fesztivál keretében mutatjuk be a 100 szóban a Város című előadást, amelyben két fiatal színész (Szilágyi Csenge és Nagy Dániel Viktor) Budapestről szóló történeteket mesél el sok zenével kísérve. Májusban pedig a Trió című produkció lesz látható, amely egy szerelmi háromszögről szól, és amelynek különlegessége, hogy szereplője három klasszikus zenész lesz, akik nem csak zenei, de színészi képességeiket is megmutatják majd.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!