Isten kidől a pálinkától

A Mohácsi testvérek nagytotált mutatnak társadalmunkról. És mi sírva vigadunk rajta. Vigadunk, mert nótákkal és remek humorral tálalják a valót.

Tóth Ede 1873-as népszínművéhez nyúlnak vissza mindehhez, idézőjelbe kerül persze sok minden, az életképek újraértelmeződnek, ironikus, szatirikus felhanggal telítődnek. És Mohácsiék most is erősen felturbózzák a szöveget nyelvi humorral, kiszólásokkal.

Öngyilkossági kísérlettel kezdődik e szerelmi dalszínmű. Ám az ilyen akciókra itt már senki rá sem ránt. Megszokott, hiszen a rühes, ótvaros Boldogságot (egy macska képében) gyakorta csapják ki a pitvarba. Ráadásul a halálból folyvást feltámadnak. A büntetéseket meg rendre megússzák, nem lesz következménye soha semminek: mindig marad minden a régiben. A „falu rossza” titulusért pedig versengés folyik, az ugyanis itt kiváltság. És hát e faluban senki nem „ma szült egy bárányt”. Aki pedig ezt nem fogadja el, ráadásul még szociálisan hátrányos helyzetű is, beilleszkedni nem tudó szociopata lesz a többiek szemében (Kenderes Csaba), akit fekete báránnyá kiálthatnak ki. Épp, mint Finum Rózsit (Bánfalvi Eszter), aki kiközösítendő, s kiközösíthető, mert védtelen. Ő lesz a képmutató többség vétkét cipelő bűnbak. A két kivetett közé felzárkózik nemsokára a hamisan megvádolt is (Bányai Kelemen Barna). És nincs kétség afelől, hogy még mások is odakerülhetnek, ha a falu közössége és az őket manipulálók úgy döntenek. A kettészakadt Magyarország felfalja gyermekeit, ember embernek a farkasa lesz, és kéz kezet mos. El kéne menni ebből a borzalomból. Elmenni Ámerikába. Vagy kitartani és maradni? Egy ismeretlen kilétű Gyulát hívnak egyre megváltóként a messzeségből, de az csak nem jön. Mindenesetre nem ártana néha visszafordítani az időt, és egy kis „deus szexmasina” is jól jönne. Itt ezt most megadják Mohácsiék: víziójukban megfogjuk egymás kezét, és még az Úr (Trokán Péter) is eljön közénk.

Ha pedig Isten velünk, ki ellenünk? Ám Isten hamar kidől a magyarok közt a pálinkától. Még a happy end is kicsorbul a közelünkben. S bár a zárókép így felemás, a Jordán Tamás vezette szombathelyi társulatról kirajzolódó kép egyértelmű: egy igen jó formában lévő, erős, összeszokott társulat ez, ahol a legkisebb szerepben lévő hangja is meghatározó.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!