Kampók, kerekek, süllyesztők egy bérház gyomrában

Vajon melyik pesti teátrumról mondta Nádasdy Ádám, hogy a legszínházabb színház legszínháztalanabb épülete? Amelyik egy ideig hadimozi volt, és a hármas metró szellőzője is itt kapott helyet. A Hosszúlépés. Járunk? városi sétákat szervező csapat Kulisszák mögött nevű exkluzív épületbejárásán a Katona József Színház nézők által kevésbé ismert „oldalait” ismerhetjük meg.

Másfél óra alatt végigjártuk a színház fontosabb helyszíneit, miközben a teátrum létrejöttéről, szervezeti egységeiről, a próbarendről, a jelmeztárról és izgalmas színházi kérdésekről is mesélt alkalmai vezetőnk, Bokor János, aki civilben két étterem üzletvezetője.

A belvárosi Petőfi Sándor utca Ferenciek teréhez közeli végén található belső kertes, nagy szecessziós épület udvarát 1916-ban befedték, színházasították; itt volt először forgószínpad a Monarchiában. Majd egy újabb korszerűsítés után itt működött Bárdos Artúr vezetésével a Modern Színpad, amit 1951-ben a Nemzeti Színházhoz csatoltak. Korabeli, fekete-fehér fotókat láthatunk a kézről kézre járó iPaden. Majd a művészbejárót rejtő passzázs felé indulunk. A sötét, barátságtalan udvarba érve többek lélegzete elakad: a színház összes dolgozója mindennap ezen a be- és kijáraton közlekedik, thai kaja és pisiszag keverékében; robogók, biciklik, télen hajléktalanok és szétlopott, már rég nem működő szökőkút társaságában. És ez a dohányzó is.

A kedves portás néni után a bérház szűk, alacsony, zegzugos folyosókat rejt. Sétavezetőnk a legelső „katonás” időkről mesél. 1978-ban Székely Gábort és Zsámbéki Gábort vidékről a fővárosi Nemzetibe hívták rendezni. Csakhogy a fiatal, progresszív rendezők lendületes stílusa, haladó ízlése és akár hétvégi próbái meglepték, sőt helyenként sértették a másfajta (próba)rendhez szokott budapesti vezető ,,színészóriásokat”. Hamar politikai és művészi feszültség keletkezett a két rendező és a társulat egyes tagjai között. Végül különböző politikai alkuk során, Aczél György és Pozsgay Imre úgy döntött, legyen Zsámbékié és Székelyé a Katona. Három hónap alatt állt össze a társulat, például Gobbi Hilda és Major Tamás részvételével, és 1982. október 15-én megtartották az első bemutatót, Csehov A manó című darabjával. A próbarendet hirdető tábla előtt állunk, találgatjuk, melyik rövidítés mit jelent. Az évadterv márciustól májusig készül, művészi, ízlésbeli és praktikussági szempontok alapján. A színészegyeztetés az egyik legbonyolultabb szervezési feladat. Lepedő nagyságú négyzethálós papíron zajlik még ma is. Startuposok figyelmébe: érdemes lenne színészegyeztető applikációt fejleszteni. A színészbüfé 15 lépés a színpadtól. Ahhoz képest, milyen fontos helyszín, nem túl tágas. Újabb lépcsők, szűk folyosók és szembetaláljuk magunkat egy nagy medvével, ami A bajnok vagy az Ascher Tamás Háromszéken című előadásokból lehet ismerős. A jelmeztárba értünk. Mivel állandó a helyhiány, itt csak azok a ruhák lógnak, amiket éppen használnak. A többi jelmez egy 100-150 méter magas óriási csarnokban várja a sorát. A ruhákról sincs számítógépes adminisztráció: az öltöztetőknek mindent fejből kell ismerniük, papíron vezetik, melyik ruha mikor volt mosásban, javításon, miből kell új. Azt beszélik: A bajnokban Nagy Ervin slicce sokszor elszakad, így abból előre betáraznak. Az öltöztetőtár vezetője, Kovács Ildikó 1982 óta tartja össze a ruhás szekciót. A színházban varroda is működik, a hat mosógép pedig szinte állandóan jár. Egyetlen helyiségben van a smink és a fodrászat, a színészek többsége az öltözőben magát pingálja. A díszletraktárban ismerős elemek sorakoznak: tonnányi sörösrekesz a Portugálból, műfenyő a Nórából. A díszletelemeken kampók, kerekek, de hogy melyik előadáshoz tartoznak, azt fejből kell tudniuk a díszleteseknek.

Végül megérkezünk a színpadra. Sötét van, csupán három lámpa világít. Mindenki elmerészkedik a legszélére. Megállapítjuk: maximum a hatodik sorig látjuk a nézőteret. Az első öt sorban tehát „nem illik” látványosan unatkozni. A színpad alacsony, de mély – merthogy egy bérház gyomrában vagyunk, de három süllyesztője is van. Kísérőnk meséli: Zsámbéki Gábor a színpad fölötti irodák némelyikét kifúratta, hogy onnan a színpadra lehessen például műhavat beszórni. Megtudjuk azt is: ha egy szereplő sokat iszik, és nem szólal meg egy ideig, akkor hányás várható, ami általában bébiételből „készül”.

Nyár vége lévén már elkészültek a deszkák felcsiszolásával, szinte csillog a színpad. De pár nap, és újra a színészeket segítő, illetve a díszletek helyét mutató szigszalagos jelölések „színesítik” a deszkákat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!