Legutóbb a 2002 AM31-es jelű, a budapesti V. kerület nagyságát is meghaladó kisbolygó „száguldott el mellettünk” nagyjából 5 és fél millió kilométer távolságban. Ez a Föld–Hold távolság 14-szerese, tehát semmilyen katasztrófaveszély nem állt fenn. Hasonló kozmikus esemény évente több ezer is előfordul, de a hírekbe inkább csak akkor kerülnek bele, ha éppen egyéb globális fenyegetések nem borzolják az olvasók-nézők idegeit. Sárneczky Krisztián csillagásszal, a hazai kisbolygókutatás szakértőjével arról beszélgettünk, hogy kell-e félnünk aszteroidakatasztrófától.

– A csillagászok eddig nagyjából félmillió kisbolygót azonosítottak, azaz fotóztak le és számították ki a pályáját. Körülbelül ötezerre tehető azon égitestek száma, amelyek hosszú távon esetleg veszélyt jelenthetnek a Földre, tehát ajánlatos szemmel tartani őket, figyelni a mozgásukat. A hosszú táv alatt tessenek inkább ezer, százezer, millió éveket érteni. Annak a valószínűsége ugyanis rendkívül alacsony, hogy a mi életünkben globális, például földrészek elpusztítását fenyegető kozmikus kataklizma történjék. Azt is mondhatnám, hogy az emberiséget fenyegető veszélyek közül ennek a bekövetkezési esélye a legkisebb.

– És mi van azokkal az aszteroidákkal, amelyeket eddig még nem fedeztek fel?

– Az egy kilométernél nagyobb átmérőjű kisbolygók (ekkorával kéne ütközni, hogy annak globális kihatása legyen) több mint 90 százalékát „kézben tartjuk”, ismerjük a pályájukat, ezektől nem várható már kellemetlen meglepetés. A 300-1000 méter átmérőjű égitestek esetében már nem ennyire jó a helyzet, pedig elvileg ezek is le tudnának tarolni városokat, országrészeket, ha a Földnek ütköznének. Nagyjából tíz évre van szükségünk ahhoz, hogy ezek között is megnyugtató módon kiismerjük magunkat. Napjainkban már működnek olyan teleszkópok, amelyek az ilyen kisebb méretű aszteroidák vizsgálatára is alkalmasak.

– A nagyjából 300 méter átmérőjű aszteroidák családjába tartozik a 2004-ben felfedezett és a régi egyiptomiak alvilági istenéről elnevezett Aphophis kisbolygó. Erről először azt gondolták, hogy 2029-ben fog bennünket veszélyesen megközelíteni. A mostani számítások szerint viszont inkább 2036. április 13-ra várható katasztrófa közeli helyzet. Ekkor ugyanis 29 450 kilométerre fog elszáguldani mellettünk. Ennyit azért már tévedni is lehet, meg a pályája is változhat ennyi idő alatt.

– Ez mind igaz. Az Aphophisszal még lesz gondunk, de jó hír, hogy ma már nem vagyunk védtelenek a kisbolygók „támadásával” szemben. A technika mai állása szerint már képesek vagyunk arra, hogy szükség esetén módosítsuk a veszélyes közelségbe kerülő égitestek pályáját.

– Felrobbantjuk egy atombombával?

– Hát, mondjuk, ezt ajánlja legkevésbé a szakirodalom. Egyáltalán nem egyszerű egy ekkora kisbolygót szétrobbantani, és ha sikerül is, nem biztos, hogy a darabjai nem találnak el bennünket, ki tudja, mekkora károkat okozva. Viszont elképzelhető, hogy robot űrszondát küldünk a kisbolygó felszínére, és annak hajtóműveivel lendítjük ki az eredeti útvonalából. Egyes számítások szerint esetenként az is elég volna, ha egy nagyobb tömegű szondát az aszteroida közelébe juttatnánk. Ennek a tömegvonzása évek alatt szintén letéríthetné a veszélyes pályáról. Az atombomba is használható volna úgy, hogy az égitest közelében robbantanánk fel, a hője felmelegítené annak egyik oldalát. A hőhatás következtében felszabaduló gázok mintegy odébb „fújnák” a kisbolygót. Az idő nem sürget túlságosan bennünket abban, hogy pontosan kiszámítsuk, szükség lesz-e emberi beavatkozásra, és ha igen, melyik lesz a legjobb megoldás. Az csak a tudományos fantasztikus filmekben fordul elő, hogy a tudós belenéz a távcsövébe, látja, hogy valami nagyon jön felénk, erre felemeli a telefont, riasztja a NASA-t, azok meg felébresztik az elnököt. Ez nem így megy. Az Aphophis esete is azt mutatja, évtizedekkel előre meg tudjuk jósolni, ha veszélyes valami közelít felénk.

– Egyébként honnan jönnek ezek a veszélyes valamik?

– Többnyire a Mars és a Jupiter között elterülő úgynevezett kisbolygóövezetből. De nem egyenes úton. Ezek ott békésen keringenek, semmi veszélyt nem jelentenek ránk. De időnként történnek ütközések, s ezek néha olyan pályára lökik a szétszóródó törmeléket, ahonnan a Jupiter gravitációs ereje évmilliók alatt a Földét keresztező útvonalra tereli a törmeléket. A kisbolygók többsége egyébként a Napba hullva végzi, de Jupiter mindig küld elegendő utánpótlást.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!