Nők az idegösszeomlás szélén, Átrium Film-Színház
A West End-premier után mindössze egy évvel nálunk is bemutatásra került Pedro Almodóvar egyedi hangú kultfilmjének musicalváltozata. Művészmozi zenés színpadon bizarr vállalkozásnak vagy akár árulásnak is tűnhet, ám a melodrámát abszurddal, vígjátékkal, krimivel és lélektani drámával vegyítő Almodóvartól, aki mestere a végletek összeboronálásának, talán nem áll annyira távol a musical műfaj sem.
Mindenesetre magának Almodóvarnak tetszett a londoni verzió. Ám cseppet sem vagyok biztos, hogy ez a Réthly Attila rendezte előadással is így lenne.
Kár az elszalasztott lehetőségért, mert rendkívül üdvözlendő, ahogy az Operettszínház próbálja tágítani műfaji határait. A rendezésből azonban épp ez a kísérletezőkedv hiányzik, a spiritusz és a „flúg”, melyet e flúgos nőkről szóló Almodóvar-adaptáció igényelt volna. Ehelyett csupán túlillusztrálják, túldemonstrálják az eseményeket (elsősorban a vetítésekkel). A nézőre nem sokat bíznak, bos?- szantón mindent a szájába rágnak. Így kínos, profin gördülékeny és mértékletesen ötletes jelenetek váltják egymást.
A színészekben azonban nem kell csalódnunk, bár játékuk itt-ott operettesen túlzó vagy épp művi, alapvetően jól élnek az unikális jutalomjátékkal. Peller Anna (Pepa) temperamentuma meghatározó; kellő energiával és elképesztő hanggal viszi végig az estet. Gubik Petra a humort hozza a színre nagy elánnal, szintúgy Papadimitriu Athina, aki becsempész az előadásba némi fűszert is Almodóvartól. Mészáros Árpád Zsolt is hozza a kellő őrületet taxisofőrként.
Aki szereti a musicalt, örömét fogja lelni e repertoárdarabban is. Aki viszont nem, annak Janza Kata miatt érdemes megnézni, mert amit ő produkál, az még prózai színpadokon is ritkán látható. S bár jellemábrázoló humorát is megcsillantja, bírósági szólója az, ami olyan drámai erővel bír, olyan mélységeket tár elénk a becsapott, életfosztott, eltűnőfélben lévő asszony sorsán keresztül, hogy az igazán torokszorítón nagy pillanat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!