Duda Éva Társulat: Frida, Átrium Film-Színház
Magával ragadó szórakozás tehetséges színészekkel és profi táncosokkal bravúrosan megkomponált, látványosan és dinamikusan előadott énekes-táncos komédiát nézni, de még a legvidámabb pillanatokat is belengi egy kis szomorúság, ami Frida Kahlo tragédiákkal nehezített, bár megtörhetetlenül szenvedélyes és viharos életútjából fakad.
Már a mesélőnk (Molnár Áron) is a festőnő meg nem született gyermeke, egyben a kapcsolat az emberek és a szellemvilág alakjai (Papadimitriu Athina és Kálid Artúr) között, amitől Oláh-Horváth Sára dramaturg szövegkönyve a Szentivánéji álom mágikus-szürreális hangulatát juttathatja eszünkbe.
Az ő kreativitását dicséri, hogy az életrajzi elemekkel együtt is szuverén, alternatív történet készült, amiben fontos szerepet kap a reflexió és a néző viszonyulása Fridához és egyben a hozzá hasonló ikonikus, világszerte és korokon átíveloen csodált személyiségekhez.
Frida (Gubik Petra, a másik szereposztásban: Gryllus Dorka) szembesít bennünket azzal, hogy miközben nézzük, talán azon gondolkodunk, kikkel kamatyolt Salma Hayek a róla szóló életrajzi filmben, és – mivel a festményeit aligha engedhetnénk meg magunknak – azért vesszük meg a képmásával díszített bögrét, amit naponta százasával festenek a kínai szipolyműhelyekben, mert azt hisszük, így tárgyiasítva birtokolhatjuk a személyisége, a spiritusza egy piciny kis darabkáját.
Vajon akkor a róla szóló előadás nem pont ilyen, bár egyedi, művészi igényességgel és tudatossággal elkészített bögre? Aminek értékében legalább annyira benne van a kultusz, minden, amit Fridáról hiszünk, amiért rajongunk érte, és amiért a valós jelentőségén is túlmutató a személyisége és a művészete. De ha már választhatunk, a tömegtermékek helyett inkább ezt kérjük, talán a kávé is jobban ízlik belőle.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!