A nyugdíjat a mai kor embere elidegeníthetetlen jognak érzi, teljesen természetesnek veszi, hogy neki jár egy emelt szintű ellátás 65 éves korától egészen a haláláig. Azonban érdemes felidézni, hogyan is és mikor alakult ki a mai nyugdíjrendszer, és vajon meddig lesz fenntartható.
Bármilyen meglepő, a magyar nyugdíjrendszer csak 1928 óta létezik, az amerikai pedig még fiatalabb, mindössze 1933 óta van nyugellátás az Egyesült Államokban. A világ legnagyobb részén pedig még soha nem is volt nyugdíjrendszer. Az amerikai nyugdíj bevezetésének célja mindössze az időskori éhínség megakadályozása volt, a nyugdíjfolyósítás kezdete az átlag életkor felett két évvel kezdődött és az összege szó szerint csak az éhenhalástól mentett meg.
A magyar társadalomban is erős volt a családi kötelék és felelősségvállalás, így az idősek eltartása a család feladata volt. A kezdeti létminimumot biztosító nyugdíj az idő múlásával egy évtizedekre szóló eltartottsággá nőtt, ahol a kedvezményezettek 25-45 év munkaviszony után további 15-20 évig kapják a fizetésük 72-85 százalékát. (Egy ma 65 éves ember még átlag 14,2-18,5 évig él a statisztikák szerint, eddig kell a számára jólétet biztosítani.)
Ez az eltúlzott juttatás okozta az úgynevezett jóléti társadalmak csődközeli állapotát. A magyar állam a teljes bevételének 23 százalékát költi nyugdíjra és rokkantsági ellátásra úgy, hogy közben az adóztatás mértéke sokkal magasabb, mint a környező államokban. A túl nagymértékű állami jóléti kiadások (amelynek csak egyik összetevője a nyugdíj) terhe miatt nőtt meg a magyar és általában az európai államadósság ilyen veszélyes mértékben. Ezért már csak ebből az okból kifolyólag is várható a jóléti kiadások lefaragása, melynek legnagyobb tétele a nyugdíj. De sajnos nem csak ez a probléma.
A világháború előtt a nyugdíjakat tőkefedezet alapján fizették, ugyanis a nyugdíjfolyósító intézet a bevételeit ingatlanokba fektette és ezek hozamából biztosította később a jogosultak nyugdíját. Ezek az ingatlanok azonban a háborúban megsemmisültek, illetve a maradékot államosították, ezért a tőkefedezeti nyugdíjalap a múlté lett. Átvette a helyét a piramisjáték elvén működő felosztó-kiróvó rendszer, ahol a mindenkori nyugdíjasokat az aktívkorúak tartják el abban a reményben, hogy majd az ő öregkorukra is lesz valaki, aki majd őket eltartja.
Azonban a demográfiai válság miatt jelenleg a szükséges 2,2 gyerek/szülőképes nő szaporulat helyett mindössze 1,3 gyerek/nő a magyar szaporulat, amely a társadalom gyors elöregedését és az aktív korú-inaktív arány romlását hozza magával. 2050-ben 2 nyugdíjas fog jutni egy aktív dolgozóra, ha nem emelik drasztikusan a nyugdíjjogosultság korhatárát. Amennyiben a feltételek változatlanok maradnának, az átlagnyugdíj mai értéken 38 ezer forint lesz. Ezek a szomorú, de sajnos ismert adatok és kilátások miatt kell mindenkinek aktívan elkezdeni félretennie a nyugdíjas korára.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!