„Nem az kell, hogy én legyek a legjobb indiai szakács, hanem hogy átadjam, hogy mi az az ottevés” – mondja Kócsa László, a legnagyobb magyar főzőiskola, a Chef Parade tulajdonosa. Küldetésnek tekinti a gasztrokultúra terjesztését Magyarországon, és sikerként éli meg, hogy sokaknak ő adott a kezébe először gyömbért és hogy Lábatlanból is járnak hozzá főzni tanulni.

 
Németh András Péter felvétele

László közgazdasági egyetemet végzett, tanított is a Közgázon, sikerre vitte tréningcégét, közben családot alapított, kezdetben nekik, három gyerekének, majd egyre nagyobb társaságoknak főzött. Közben rengeteget utazott, tanult, kóstolt a világban. Hat évvel ezelőtt nagy lépésre szánta el magát: korábbi munkáját hátrahagyva megnyitotta az ország első főprofilú főzőiskoláját – és szakácsnak állt.

„A világ kulináris térképe egész más, mint a földrajzi térképe. Bizonyos országoknak sokkal nagyobb a lenyomatuk, mint a valós terjedelmük” – meséli László, aki tapasztalatból beszél, hiszen gasztroturistaként utazta be a fél világot. Kamcsatka volt a legemlékezetesebb úti célja, de járt Tanzániában is, ami kulinárisan nem tett rá mély benyomást. Kedvenc konyhája és egyben „szakterülete” az ázsiai, vagy ahogy ő mondja: pánázsiai, Indiától Szingapúrig. A külföldi „kollégáknak” pedig ő szervez főzőórákat Budapesten, hogy azon a bizonyos térképen nőhessen a magyar lenyomat.

Mindezekről főzőiskolájának egyik „tantermében” beszélgetünk. A hangulatos helyiség amerikai konyhás nappali, meghitt vendéglő, könyvesbolt és delikátesz keverékét adja, és ezek a funkciók mind meg is valósulnak a térben. Szívvel, üzleti érzékkel és jóízléssel megalkotott hely, olyan, amelyről kiabál, hogy valakié. Valakinek az Ügye.

A kérdésre, hogy mindezt egyszer el tudná-e hagyni és valami másba kezdeni, legnagyobb megdöbbenésemre mégis gyors és határozott igen a válasz. „A világ legfontosabb jellemzője a változás. Változik, hogy mit akarok én, mit akar a piac, hogy egy cég megy-e, egy ügyet szolgálni kell-e még, fontos-e a pénz, a munka, bármi – magyarázza László. – Már jár az agyam, hogy mit lehetne csinálni, én amolyan kitaláló ember vagyok, jó kitaláló, kicsit rosszabb tréner, rosszabb szakács, rosszabb salesman és még annál is rosszabb vezető.”

Mindennek ellentmondanak a számok, amelyek igazi sikersztorit mutatnak. A 2006-ban, Budapest belvárosában indult Chef Parade mára két újabb budapesti, egy prágai és egy pozsonyi iskolát nyitott. Hat év alatt több mint 50 ezer látogató (vendég, kukta) fordult meg náluk. A tavalyi év során 1200 kurzust tartottak. A 150 különféle tanfolyam között volt több alkalmas francia és olasz alapozókurzus, tapas-, vöröshúsos, tésztás és wokos est, a legújabb, szintén belvárosi helyen, a csoki- és süti­mű­helyben bonbonkészítő óra kombinálva a különböző típusú alkalmakkal: rapid randival, gyerekzsúrral, lánybúcsúval, céges csapatépítővel. Ez utóbbi adja egyébként az iskola megrendeléseinek nagy részét és bevételi forrását, így tarthatják az egyéni órákat anyagárban, hogy a fent említett küldetés megvalósulhasson.

Minden ember álma, hogy szenvedélyéből, hobbijából éljen, Kócsa László azonban megtapasztalta már ennek a buktatóit is. „Már egy-két év után éreztem, hogy ha a hobbidat a munkáddá teszed, akkor el is veszted. Most már kevesebbet főzök, de így is 87 tanfolyamot tartottam tavaly, és én főzöm meg először az új menüsorokat. Szerencsére sok olyan pillanat volt, ami azt mutatta, hogy érdemes csinálni. Szomorú, de megható történet: egy kolléganőnk nemrégiben rákban meghalt, a családja felhívott, hogy elmondja, mennyit számított neki, hogy az utolsó éveiben volt egy ilyen közösség, ahova tartozott, ahol számítottunk rá. Szeptemberben pedig, a pozsonyi iskolánk megnyitóján nagyon büszke voltam, amikor elhangzott, hogy ez egy magyar kezdeményezés.”

És hogy hova jár szívesen enni az igazi gourmet? „Komplex fogyasztó vagyok, nem csak azt nézem, hogy jó ételt egyek, hanem amit főzőiskolásként én is képviselek, hogy egy éttermi csomag legyen: jó kaja, jó hangulat, jó pincér, jó fény stb. Van egy igazi vietnami büfé a józsefvárosi piacon, azt például nagyon szeretem.”

A jövő héten Indiába, majd Srí Lankára utazó (piacaiban, konyháiban szétnéző) László kedvenc gasztrohelye London, ahova évente többször is ellátogat. „Az ínyencek Mekkája, igazi olvasztótégely, csak le kell térni a főútvonalakról.” A brit fővárostól eltérően Magyar­országon már a különleges alapanyagok beszerzése is komoly feladat elé állítja a főzőcskézni vágyókat, de László azt mondja, hogy minél többet használunk egy egzotikus alkotóelemet, annál többet hoznak be belőle az országba, és annál olcsóbb lesz. Így volt ez a feketekagylóval, az édesköménnyel vagy a lime-mal is, és reméljük egyszer – akár Kócsa László munkájának gyümölcseként – a lábatlani közértben is elérhető áron hozzájuthatunk majd a kuszkuszhoz.

Címkék: gasztronómia

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!