Mi a közös a Derex-indexben, a kriptokommunistákban és a legkönnyebb szilárd halmazállapotú elemben? Elárulom: a közös nevező mi vagyunk, illetve a saját tudatlanságunk.
A Vasárnapi Hírek szerkesztőségének tagjai előszeretettel próbálnak ki olyan dolgokat, amelyekről először azt hiszik, hogy nagyon könnyűek, majd utólag rájönnek, ennél nagyobbat már nem is tévedhettek volna. Próbálkoztunk már a curlinggel, elmentünk hahotajógázni, rendeztünk süteménysütő-versenyt és teszteltünk kólaízű üdítő italokat. Most azonban úgy éreztük, biztos terepen járunk: elmerültünk a műveltségi vetélkedők világában.
Hétfőn este részt vettünk életünk első kocsmakvízén. Ötfős csapatunkban volt irodalmár, művészettörténész, biológus, esztéta, sport és földrajz iránt érdeklődő közgazdász – legalábbis végzettségünk szerint. Az önbizalmunk a plafont verdeste, egészen addig, amíg be nem léptünk az ajtón. Rajtunk kívül 24 ötfős csapat várta ugyanis, hogy megmérkőzzék egymással.
Vérszag érződött a levegőben. A helyünkre már kevésbé kackiásan sompolyogtunk, pedig örülhettünk volna legalább annak, hogy van hová ülnünk. A minden hétfőn megrendezett kvíz ugyanis telt házzal megy, óriási szerencsénk volt, hogy a „Stalker” csapat épp egy másik városban „vendégszerepelt”. Mi stílusosan a „Solaris” nevet vettük fel, és körmünket rágva vártuk a kezdést. „Melyik amerikai sztár kezdte a karrierjét csirkének öltözve?” Kacagva válaszoltunk az egyszerű (és egyáltalán nem kulturális) kérdésre, szinte már a zsebünkben éreztük a kvíz végén megnyerhető egy üveg pálinkát.
Fél perc múlva fagyott le a vigyor az arcunkról, ekkor tűnt ugyanis fel a kivetítőn a következő kérdés, benne az ominózus Derex-index. Fogalmunk nem volt róla, mi az. (Azóta persze utánanéztünk: a Derex-index az extrém jobboldali politika iránti társadalmi fogékonyság mutatója.) Önbizalmunk és csapategységünk megingott, mindannyian a másikat hibáztattuk. Az első kör végén papírt cseréltünk a mellettünk lévő asztallal, hogy önellenőrző módszerrel kijavítsuk egymás válaszait. Itt egy kicsit megnyugodtunk, 20 kérdésből csupán 3 és felet rontottunk el (a fél pont utólagos reklamáció eredménye), így nagyjából hoztuk a kocsma átlagát, a második fordulónak pedig viszonylag megnyugodva vágtunk neki. Megbékéltünk a nálunk okosabbakkal is – ez nem volt nehéz, a szünetben a pultnál álldogálva jobbnál jobb beszélgetéseket hallgattunk végig. Egy fiú például lelkesen magyarázta a barátjának, hogy ezen a héten teljesen új csapattal jött, a régiek nem váltak be, most jobb embereket válogatott össze. Ez is egy lehetőség? Igen, az. A csapattagokat folyamatosan lehet variálni, bárki lecserélhető.
Nem sorolom fel az összes kérdést, legyen elég annyi: filozófiából jók vagyunk, nem hátrálunk meg, ha táncdalénekesekről van szó, képrejtvények megfejtését megrendelésre is vállaljuk. Történelemből még van hová fejlődni, a humorérzékünk viszont remek. Kár, hogy a többieknek ebben a témában van még mit behozniuk, a kriptokommunisták helyett mi ugyanis a „szalámisták” meghatározást adtuk, amit (számunkra érthetetlen módon) nem fogadtak el. Az összesítésnél meglehetősen csalódottan vettük tudomásul, hogy 45 pontból 27 és felet sikerült elérnünk. Letargiánkból ismét a kvízmester rángatott ki, aki szerint egy nagyon erős mezőnyben játszottunk, a második helyre már 32 pont is elég lett volna. Mindenesetre abban megegyeztünk: a jövő héten is jövünk. Egész pontosan így szólt a megállapodás: amíg nem nyerünk, addig jövünk. Mivel azt mindannyian sejtjük, hogy az áhított cél még messze van, az utóbbi napokat lexikonok bűvölésével és mentális tréninggel töltöttük. Illetve titkon már egymást lessük: ki az, akit lecserélünk? Gyanakvás lengi körbe a szerkesztőséget...
A QuizNight, magyarul kocsmakvíz, egy műveltségi vetélkedő, amelyet jellemzően kocsmákban, bárokban tartanak, méghozzá minden héten azonos időben. Magyarországon már több mint 3 éve tartanak ilyen rendezvényeket, először csak Szentendrén, majd Budapesten (két helyen), Szegeden és Pécsett is összegyűltek a tudásukat megmutatni vágyó fiatalok, hogy összemérjék erejüket. Az ötletet Bartha Álmos honosította meg, aki Kínában szeretett bele a kocsmai vetélkedőbe, és úgy döntött, hazatérve barátainak is szervez ehhez hasonló programokat. „Előbb csak a barátaink jöttek le, majd az ő barátaik, mára hétfőnként országszerte körülbelül négyszázan kezdenek neki a feladatoknak hétfőn este fél 9-kor” – mesélte lapunknak. A kvíz két 20 kérdéses fordulóból áll, a két forduló között Villámkérdés körrel. A játék végén a két fordulóban legtöbb pontot szerzett csapat, illetve a Villámkérdések nyertes csapata egy-egy üveg itallal lesz gazdagabb. „Hetente körülbelül egy teljes napot töltünk azzal, hogy összeállítsuk a kérdéssort. Arra azért figyelünk, hogy a témakörök mindig egy kicsit másmilyenek legyen. Ami fontos, hogy legalább 20 pontot mindenki el tudjon érni, nehogy kudarcként élje meg a játékot” – magyarázta Álmos, aki szerint a kvíz népszerűsége elsősorban abból fakad, hogy mindenki szeret közösségben játszani. „Vannak itt fiatalok, idősebbek, van, aki a szüleit hozza le – ezért egyébként első alkalommal pluszpont jár. Aztán itt ragadnak a szülők is. Rengeteget nevetünk, barátkozunk egymással. Kapcsolatok alakulnak ki, amiket nem érdek, hanem egyszerűen a tudás szeretete, a tudásvágy motivál. Viszont egy dolgot mindenkinek tudnia kell: még soha senkinek nem mondtam el a kérdéseket, de még a témaköröket sem” – meséli Álmos nevetve, mi pedig csalódottan vesszük tudomásul, hogy a jövő héten sem jutunk semmilyen piszkos előnyhöz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
