Bizonyára olvasóink többsége is megtapasztalta, hogy manapság az orvos, akár rendelőben, akár a kórházi osztályon dolgozik, ideje nagy részét a számítógép előtt tölti.
Ambulánslap, kórlap, lázlap, zárójelentés, javaslatok, receptek: mindenkiről mindent mindenhova akár többször is adminisztrálni kell, a lényeg, hogy írásos nyoma maradjon minden mozzanatnak. Ezt a borzasztó adminisztrációs terhet hivatott rendszerbe foglalni egy nemzetközi kódlista, amelyről nyugodt szívvel kijelenthetjük: mindenre felkészült.
A kódrendszer neve BNO, azaz betegségek nemzetközi osztályozása, tehát előre szólok, nem magyar találmányról van szó. Kialakításának az volt a célja, hogy bármelyik országban megbetegedett, illetve sérülést szerzett személy diagnózisát egységes kódrendszer alapján lehessen besorolni. A szabványos kódolás alapján pedig különféle statisztikákat, jelentéseket könnyebben lehet összehasonítani. Logikus, az ember szeme mégis megakad, hiszen a lista első olvasásra hihetetlen diagnózisokat is tartalmaz. Így egy hazai kórházban valószínűleg ritkán használt az „utas sérülése űrjármű balesetben” kód. Bizonyára ennek a sérültnek az „elhúzódó tartózkodás súlytalansági állapotban” diagnózisra is szüksége lesz.
A Földre visszatérve, az egészségügy valóban minden eshetőségre készen áll. A „lovagló személy, vagy utas sérülése tehervonattal ütközésben” kód esetében csak remélni tudjuk, hogy szegény lovas időben eljut a kórházi ellátásig, hogy aztán használni lehessen ezt is. Valószínűleg az alacsony esetszám miatt igen nehéz lehet statisztikát készíteni itthon a „krokodilvagy aligátorharapás” kódolású betegekből, mint ahogyan hazánkban a „vulkánkitörés áldozata” sem gyakori. A diagnózisokon belül egy külön csoportot képeznek a szociális körülmények. Így senki ne lepődjön meg, ha orvosa élénken érdeklődik anyósával vagy apósával ápolt viszonyról, esetleg a kedves főnökéről. Hiszen az „Apóssal, anyóssal kapcsolatos gondok” diagnózis ugyanúgy létezik, mint az „érdektelen munka” esetleg „gondok a főnökkel és munkatársakkal való kapcsolat terén” című. Igaz, ezeknek valóban lehet közük például egy infarktushoz. Valószínűleg mindenkinek bekódolhatjuk a „megterhelő munkarendet” esetleg „pihenés hiánya”, vagy „levegőszennyezésnek kitett személy” besorolást is. Arról persze nincs statisztika, hogy mit gondolna a beteg az orvosáról, ha otthon részletesen átolvasva a becses papírt, ilyenekkel találkozna.
A lista tehát szinte végtelen, sok helyen megmosolyogtató, de használni kötelező, még ha nehézkes és időigényes. Ideje lenne kódot alkotni a kódhasználatba pszichésen megrokkant orvosok részére.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
